Te vagy a fénynek fehér ragyogása,
Jóságnak képe,
Irgalomnak mása,
aki napsugárba, fénybe öltözött
liliom-kehelyként
állsz a Föld fölött,
egészen tiszta és egészen fehér,
kihez a bűnnek árnyéka sem fér -
Elcsendesül bennem a szó, a beszéd,
Ó, milyen szép vagy!
Mennyire szép!

Te vagy az Isten
remekelt csodája,
kertje, galambja,
ékes palotája,
magad vagy az oltár,
ki mennyekbe ér,
egészen tiszta, és egészen fehér,
mint a hegytetőknek csillogó hava,
szeplőtelen vagy, édes szűz Anya!
Elcsendesül bennem a szó, a beszéd:
Ó,milyen szép vagy!
Mennyire szép!

Immaculata...
Eltiporta a kígyó fejét. De nagy öröm ez,
és milyen biztonságérzetet ad !
Most, ma a legfontosabb az,
hogy éljék a gyermekek az evangéliumot,
és erre neveljük őket, az ártatlanokat...

(Brückner József)

Az Egyház Máriáról szóló tanítását mariológiának nevezzük.

Az evangéliumok keveset jegyeztek le Máriáról, hiszen a zsidók között az asszonyoknak nemigen volt közéleti szerepük, azt azonban tudjuk az evangéliumokból, hogy Isten egyedülálló hivatást szánt neki: Fiának anyjává rendelte.

Irenaeus párhuzamba állította Máriát az első asszonnyal.
Éva engedetlensége halált hozott az emberiségre, Mária engedelmessége az életet hozta.

Máriát csak a hit szemével lehet megérteni.
A hozzá kapcsolódó hittételek csak a megélt hit által nyernek igazolást.

Máriáról 4 dogmát mondott ki az Egyház.

A továbbiakban ezeken a dogmákon keresztül fogjuk a Máriáról szóló tanítást tárgyalni.

1. Mária istenanya (Theotokosz)
Az efezusi zsinat 431-ben leszögezte, hogy Jézusban az isteni és az emberi természetet egyetlen személy fogja egységbe (ezt nevezzük unio hyposztatikának), és mivel ez a személy Isten, azért anyja, Mária, Isten anyjának mondható.
Mária igazi hivatása nem más, mint az anyaság.
A Szentírás tanítja, hogy Mária fia Isten fia, s ebből logikusan következik, hogy Mária Isten anyja.
Máriát a Biblia nyolc helyen Jézus anyjának mondja. Jézusról azonban a krisztológiában már bebizonyítottuk, hogy Isten, ennélfogva Mária Isten anyja. Fia szenvedésében ismételten megmutatkozik édesanyai szerepe. A Szentírásban továbbá azt is olvashatjuk, hogy az angyal különös tisztelettel köszönti és kegyelemmel teljesnek mondja (Lk 1, 28). Rokona Erzsébet is feltűnő tisztelettel üdvözli, és Szűz Mária a Magnificat-ban jóváhagyja, hogy ő rendkívüli kegyelmet kapott. (Lk 1, 43-49)

2. Mária szüzessége (Virginitas)
Az Ószövetségben megmutatkozó isteni üdvözítő tettek (Iz 7,14) Máriában konkrét kiindulópontra találnak.
A szüzesség az ember teljes megnyitása az isteni kegyelem előtt, és testesttől lelkestől való önmaga odaajándékozása.
A katolikus egyház, Máriának háromféle szüzességét tanítja:
-szűz volt Jézus születése előtt (ante partum),
-szűzen szülte Jézust (in partum), és
-szűz maradt későbbi életében is (post partum).
Azt, hogy szűz volt fogantatása előtt, azt az angyali üdvözlet szövegéből tudjuk: „Isten elküldte Gábor angyalt…egy szűzhöz...”(Lk 1, 26) Virginitas in partum – fiát csodás módon szülte.
Mivel ő mentes volt, az áteredő bűntől, ezért, így a paradicsomi büntetés mely a szülés fájdalmait kiemeli, rá nem vonatkozott. Mi sohasem fogjuk tudni elképzelni, hogy mi minden történhet egy olyan testtel, mely nincs alávetve az áteredő bűnnek.
A szüzesség lényege egyébbként is a mai felfogás szerint nem a szűzhártya épen maradását jelenti, vagy a méh meg-nem-nyítását, hanem a nemi aktustól való tartózkodást.
Virginitas post partum – a Szentírás említi ugyan Jézus „testvéreit”, de a testvér szónak akkoriban tágabb értelme volt, mint a mi nyelvünkben: unokatestvért és mindenfajta távolabbi rokont is jelentett.
Mária szüzességét önátadásának teljessége kívánja meg. Az I. lateráni zsinat tanította ezt a hármas szüzességet (649). Mária a hit szavával válaszolt Isten megszólítására. Válasza szüzessége és anyasága.

3. Mária szeplőtelen fogantatása (Immaculata)
Isten öröktől fogva ennek az istenanyai szerepnek a betöltésére és vállalására alkalmasnak tervezte Mária egyéniségét.
Már kezdettől fogva mentes volt az Istentől való elfordultságtól és annak következményeitől, attól a megkötöttségtől, mely természetünket Isten akaratával szembe-állítani kívánja. Isten Máriát, már fogantatásának pillanatában megőrízte minden bűntől, az ősapáinktól ránkmaradt áteredő bűntől és annak következményeitől. Ezt a dogmát 1854-ben jelentette ki IX. Pius pápa.

4. Mária mennybevétele (Assumptio)
Ezt a dogmát XII. Pius pápa 1950-ben „ex cathedra” hírdette ki: Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe.”
Szűz Mária földi életében a lehető legszorosabb kapcsolatban volt szent Fiával: testéből vette Jézus maga az emberi testet.
Szinte lehetetlen, hogy ez a kapcsolat az édesanya halála után teljesen megszakadjon azzal, hogy Mária teste szétbomlik, és ezzel ő testileg távol marad Jézustól. Őt a teljes odaadottság jellemezte, illet tehát, hogy az ő teste előbb kapja meg a választottaknak ígért jutalmat, mint a többieké. - Isten előttünk is megdicsőíti Máriát, azzal, hogy közbenjárására sok jót tesz velünk, olykor csodákat is (pld. Lourdesban)

 A Szűzanya annyival többet kapott nálunk, hogy mentes volt
az eredeti bűntől,

ugyanakkor sokkal kevesebb lehetősége volt, mint nekünk,
mert neki nem volt Szent Szüze, akit szeressen!

A Lourdes melletti Massabielle-sziklafal barlangmélyedésében a 14 éves Soubirous Szent Bernadettnek 1858- ban 18 alkalommal jelent meg a Boldogságos Szűz Mária: február 11, 14, 18, 19, 20, 21, 23, 24, 25, 27, 28, március 1, 2, 3, 4, 25, április 7, és július 16.-án.

Bernadett február 11-én egyik testvérével és egy barátnőjükkel rőzsét gyűjteni indult.
A folyóhoz érve édesanyja intésének engedelmeskedve megállt és levetette a zokniját, nehogy a sekély vízen átlábolva a zokni elázzon, s ő megbetegedjen a ködös, hideg időben.
Emiatt lemaradt két társától. A közeli barlangban meglátott egy különlegesen szép, fehér ruhás hölgyet: kék övet viselt, lábain egy-egy sárga rózsa, a kezében rózsafüzér volt.
Bernadett nem tudta, kit lát, társai semmit sem észleltek.

A jelenés február 24-25.-én a bűnbánatra, a bűnösökért való imádságra intette.
Február 25.-én fölszólította, hogy fakasszon forrást a barlang meghatározott pontján, igyon belőle és mosdjon meg benne.
Március 2.-án megbízta, „mondja meg a papságnak, hogy építsenek kápolnát és jöjjenek körmenetben” a jelenések helyére.
Egyre többen, március 4-én már több mint 10 ezren kísérték el Bernadettet a barlanghoz, de a látomásokban csak a kislány részesült.
Március 25-én a hölgy lourdes-i dialektusban megmondta Bernadettnek: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás” (a szeplőtelen fogantatás dogmáját 1854. december 8-án hirdette ki IX. Pius pápa).

 Természetfeletti jellegét 1862-ben a tarbes-i püspök, 1891-ben XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte.

Lourdes kisváros Franciaországban, a Pireneusok északi lábánál, a Gave de Pau folyó partján, a tarbes-i egyházmegyében.
Lakossága 1850 körül 4 ezer, 2001-ben 16 ezer fő.
A központjában lévő dombon ősi vár áll, mely 1789-ben börtön, később laktanya, a 20. század végén a Pireneusok múzeuma.
A lourdes-i jelenések színhelye, a világ egyik leglátogatottabb Szűz Mária-búcsújáró helye.

A polgármester 1858. júniusában: „higiéniai okokból” elbarikádoztatta a barlangot és a forrást.
Laurence tarbes-i püspök, aki már a jelenések idején is járt a helyszínen, 1858. július 28-án vizsgálóbizottságot állított fel, melynek megállapításai (Bernadett teljes józansága, szerénysége, kétségtelen őszintesége), valamint a csodás gyógyulások alapján 1862. január 18-án hivatalosan elismerte a jelenések valódiságát és megadta az egyházi hozzájárulást a Lourdes-i Boldogasszony kultuszához.
Ekkor a barlang körüli terület már egy éve a tarbes-i püspökség tulajdonában volt.

Bernadett leírása alapján Joseph Fabisch elkészítette a „fehér hölgy” szobrát, melyet 1864-ben állítottak föl a jelenések barlangjában.

Ekkor kezdték építeni a Szeplőtelen Fogantatás neogót templomot is, melyben 1871-ben mondták az első misét. 1876-ban basilica minor rangot kapott, s a pápa franciaországi nunciusa megkoronázta a kegyszobrot.
A zarándokok egyre növekvő száma miatt e bazilikától kissé lejjebb 1889-ben Rózsafüzér titkaira szenteltek templomot 15 kápolnával.
XIII. Leó pápa (ur. 1878-1903) a vatikáni kertekben lourdes-i barlangot építtetett.
A tarbes-i egyhmegye hivatalos neve 1912-től Tarbes és Loudes-i Egyházmegye lett.
A centenárium évében, 1958-ban Roncalli bíboros (a későbbi XXIII. János pápa) fölszentelte a Szeplőtelen Fogantatás-bazilika alatti kriptát és a föld alatti Szent X. Pius pápa-templomot.

1870 óta az asszumpcionisták francia nemzeti zarándoklatot, a domonkosok rózsafüzér-zarándoklatot vezetnek évente Lourdesba.
A zarándokok száma 1870-ben 30 ezer, 1930-ban 220 ezer, 1950-ben 1,6 millió, 1958-ban (a centenárium évében): 6 millió, 1970-ben 2,1 millió, 2000-ben kb. 5 millió (ebből kb. 70 ezer beteg) mintegy 130 országból, ezzel Lourdes a világ egyik legkeresettebb kegyhelye, aminek egyik oka a zarándoklatok kitűnő szervezettsége is.

  A jelenések óta több ezer gyógyulás és számos csodás esemény történt Lourdes-ban, elsősorban a forrás körül, de a barlangnál és a templom előtti nagy téren is, mely a szentségi körmenetek alkalmával tele van (hordágyon, tolókocsiban) betegekkel.
A forrás vizének kém. összetétele megegyezik az ivóvizével, ebből látják el a fürdőt, melynek vizét naponta 2x cserélik (a forrás vízhozama a 20. század végén napi közel 150.000 liter).

Az első csodás gyógyulás 1858 március 1-én Catherine Latapie-val történt, akinek évek óta béna karja a forrás vizébe mártva hirtelen meggyógyult.
Louis Borriette kőfaragó 20 éve volt vak fél szemére, amikor 1858. márciusában a forrásból hozott víztől visszanyerte látását.

Az orvosok kezdettől központi szerepet játszanak Lourdes történetében.

Az 1858. április 7-i jelenésnél jelen volt a jelenések valódiságában kételkedő Pierre Dozous helyi orvos is, s megállapította, hogy Bernadett kezét az elragadtatás közben kb. 10 percig minden károsodás nélkül égette egy gyertya lángja.

1861-ben egy bizottság Vergez professzor vezetésével 100 gyógyulásból 15-öt minősített csodásnak.

1882 óta orvosi hivatal vizsgálja ki a gyógyulásokat, melyeket 1 év elteltével ellenőriznek, s megállapításaikat elküldik a párizsi Lourdes-i Nemzetközi Orvosi Bizottságnak.
Az elfogadott eseteket a gyógyult személy egyházmegyéjébe küldik, ahol egy bizpttság ajánlása alapján a megyéspüspök. nyilvánítja csodásnak a gyógyulást (2001-ig 66 esetben).
A csodás gyógyulások rövid összefoglalása a bazilika előtti téren, fényképekkel illusztrálva látható.
Loudes-ban tért meg a Nobel-díjas orvos és író, Alexis Auguste Carrel.

forrás:www.ktp.hu

Bernadette rövid, betegségekkel sújtott földi élete 1879. április 16-án, 35 éves korában ért véget.
Nevers város püspöke, orvosok és más hivatalos személyek jelenlétében 1909-ben exhumáltatta a holttestet. Nagy megdöbbenésre az épen maradt, miközben a kezében lévő kereszt és rózsafüzér eloxidálódott.
A tíz évvel későbbi második kihantolás is hasonló eredményt hozott, az egyben maradt test önmagától mumifikálódott.

Szent Bernadette - 1933-ban avatták szentté - testét 1925-ben arany- és üvegkoporsóba tették, a szülői házánál lévő, róla elnevezett kápolnában, Nevers-ben ma is látható.

Szent Bernadette a betegek, a szegények és a családok védőszentje.

A szeplőtelen fogantatás (lat. conceptio immaculata): Teológiailag az emberi élet továbbadásának természetes folyamatában olyan fogantatás, amelyet Isten megőriz az áteredő bűntől.

Az üdvösség történetében egy ilyen eset van: Isten anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának szeplőtelen fogantatása.

Üdvtörténeti jelentősége miatt a hagyomány alapján IX. Pius pápa 1854. december 8-án az Ineffabilis Deus bullában ex cathedra döntéssel dogmaként hirdette ki, hogy Mária életének első pillanatától fogva mentes volt az áteredő bűntől, és a megszentelő kegyelem állapotában volt.

Mária különleges módon részesült a krisztusi megváltásban, s így számára Isten elővételezte a kegyelmi állapotot, hogy mentes legyen az áteredő bűntől.

A szeplőtelen fogantatás kifejezés hallatára még katolikus hívők is sokszor Jézus szűzi fogantatására gondolnak, de itt Mária kegyelmi kiváltságáról van szó.

A tétel dogmatikailag fokozatosan bontakozott ki az Egyház hitében.
Az efezusi zsinatig (431) Mária kegyelmi kiváltságai bele vannak foglalva a második Éva szerepébe, az Isten anyját megillető szentségbe és az Istennek önmagát átadó szüzességbe.

Az egyházi íróknál Mária testben és lélekben egészen szent, s ha születése természetes volt is, telve volt kegyelemmel. Nazianzi Szent Gergely szerint Mária „egészen megtisztult, mielőtt fiát foganta”. Ez önmagában nem állítja, hogy Mária mentes volt az áteredő bűntől, de tükrözi a meggyőződést Mária valamilyen kiváltságáról.

A nyugati egyházatyáknál is megtalálható az állítás, hogy Mária nem lehetett az ördög hatalma alatt. Az efezusi zsinat után a tétel egyre jobban kibontakozott a keleti atyáknál is, s az irányzat megmaradt a keleti egyházszakadás (1054) után is, és csak a 16. századtól a protestantizmus befolyására akadnak ellenzői az ortodoxiában. A 7. századtól keleten már ünnepelték Mária fogantatását, s az ünnep a 9. századtól nyugatra is átterjedt. Akik ellenezték, azok inkább csak a meggyőző érvek hiányára vagy arra hivatkoztak, hogy ezzel Krisztus egyetemes megváltói érdeme csorbát szenvedne. Ez volt a nézete Aquinói Szent Tamásnak és Szent Bernátnak is.
Duns Scotus viszont és a tétel védelmezői arra hivatkoztak, hogy Mária rászorult a megváltásra, de Isten nála elővételezte a kegyelmet.

Amikor a trienti zsinat (1545-63) az áteredő bűn egyetemességéről beszélt, abba nem akarta beleérteni Máriát, s így a kérdést továbbra is nyitva tartotta.
Az egyházi tanítás szerint a szeplőtelen fogantatás tétele kinyilatkoztatott igazság, de be volt foglalva más igazságokba, és a dogmafejlődés révén lett nyilvánvalóvá.

A dogmatörténeti kibontakozás nem azonos a teológiai következtetéssel. Az utóbbi ott érvényesül, ahol egy kinyilatkoztatott tételből természetes igazság hozzáadásával új fölismeréshez jutunk. Az előbbinél viszont az Egyház hitének lassú kibontakozásáról van szó.

IX. Pius így azt hirdette ki, mint ami már benne volt az Egyház hitében.
A szentírási alapot a hagyomány az ősevangéliumban (Ter 3,15) és a Napbaöltözött Asszonyban (Jel 12,1) találta meg: az asszony és ivadéka győz a kísértő ill. a gonoszság hatalma fölött. Az asszony együtt győz ivadékával, ezért az nem lehet Éva, hanem csak Mária.
A másik szentírási alap volt az angyali üdvözletben a kegyelemmel teljes kifejezés:
Máriában olyan teljességnek kellett lennie, amely megfelelt az Isten Anyja méltóságának.

A szeplőtelen fogantatás tételét tehát nem szabad a megváltás tanától és a Krisztusra való vonatkoztatástól elszakítani.
A megváltás kegyelmének legmagasabb fokát találjuk a szeplőtelen fogantatásban, mely kiváltság alapja az, hogy Mária egyedülálló kapcsolatban állt Krisztussal mind anyasága, mind hite szerint, azért Krisztus kegyelmét is egyedüli módon kapta. Benne az Egyház előképe jelent meg „ránc és szeplő nélkül” (Ef 5,27), tehát illett, hogy egész élete mentes legyen a bűn terhétől.
A dogma kimondja, hogy Mária mentes volt az áteredő bűn „minden szennyétől”, amit úgy kell érteni, hogy annak következményei sem sújtották. Tehát mentes volt a rendetlen hajlamoktól (concupiscentia), s ha földi életét halállal fejezte be, az sem hordozta magán a büntetés jegyét.

Forrás:www.ktp.hu