A szép szeretet, az istenfélelem, a tudomány és a szent reménység anyja vagyok.

Odaadattam minden időkre, minden gyermekemnek. (Sir 24,18)

Úgy tekintsetek Máriára, mint kisgyermek az édesanyjára!

Ha fáj valamije, gyorsan odaszalad az anyjához, nem is annyira a gyógyulás érdekli, hanem az, hogy anyja megsajnálja és megsimogassa.

Az anya megsimogatja és beköti a sebét, a gyermek pedig örül,
megnyugszik, a gyógyulás miatt nem aggódik.

Anyja megcsókolta, kedvesen vigasztalta, s neki ennyi elég.

( François-Jacob Libermann)

Mint gyermekeket,  Jézushoz vezet, s Jézust, az életet adja nekünk.

S ha a gyermek ráfeledkezett Jézusra, elmerült a lelki élet legédesebb misztériumába: egyesült Istennel - nincs-e azért mellette
mennyei Édesanyja?!

Jönnek kísértések, föl-föltámad az alig leigázott természet,
a világ ránk rohan - ki védi meg a gyermeket?

- Az édesanya nélkülözhetetlen, Máriának mindig jelen kell lennie.
Édesanya nélkül a gyermek nem gyermek többé; nélküle veszve van.

(Marcell atya :Mária Jézushoz vezet, s Jézust, az életet adja nekünk )