A kegyképen szemorvosi műszerekkel történő vizsgálattal megállapították, hogy Mária szemének retinája fény hatására – az emberi szemhez hasonlóan – kitágul és összehúzódik.

A tudósok továbbá megállapították, hogy a szövet hőmérséklete, melyen a kegykép látható, állandóan 36,6 fok, mint egy egészséges ember testhőmérséklete.

Sztetoszkóppal is megvizsgálták a kegyképet, ekkor a tudósok Mária övénél 115 pulzus/perc mértek, mely egy magzat pulzusszámának felel meg.

A NASA mérnökei továbbá megállapították, hogy a festék, amellyel a kegykép készült, földön nem létezik és soha nem is létezett – írja a Tsn.ua internetes hírportál.

A 20. század elején a kegykép mellett valaki bombát robbantott, melynek eredményeképpen nagy sugarú körben minden elpusztult, a kegykép azonban egész és sértetlen maradt.

A tudosók érdekesnek találják, hogy Mária jobb karja világosabb, bal karja pedig sötétebb, ami szerintük a rasszok közötti egység fontosságát hivatott hangsúlyozni.

Kárpátinfo.net

Bazilika

La Salette-i Miasszomyunk és a látnokok

Juan (ejtsd: Huan) Diego, 57 éves indián férfi szentmisére igyekezik a jelenés napján, amikor a csillagok alól valami le nem írható gyönyörű hangot hall, majd fényt lát, és valaki kedvesen nevén szólítja.
A Szent Szűz jelent meg elõtte és nahuatli nyelven arra kérte, menjen a mexikói püspökhöz, s mondja el neki óhaját:
"Hõn kívánom, hogy itt egy kápolnát építsenek, ahol megmutathatom és felajánlhatom egész szeretetemet, segítségemet és oltalmamat, mert én vagyok a ti Irgalmas Anyátok!"

A spanyol püspök, Juan de Zumárraga kétkedve fogadja a kérést, és jelet kér.

A negyedik jelenés alkalmával a Szűzanya kéri Juant, hogy a domb tetején - a hideg téli decemberben - szedje teli rózsával kötényszerû köpenye elejét, mutassa meg Õneki és azután vigye el a püspöknek.
A püspök igen csodálkozik azon, hogy ez idõben rózsaszedésrõl beszél az indián, ám a köpeny leeresztésekor a rózsák kihulltával, gyönyörû Mária-kép válik láthatóvá a ruha elején.

Zumárraga püspök térdre esik és könnyezve hálát ad az Istenanyának a rendkívüliségért.

Két hét múlva már áll a fából épült elsõ kápolna.

A köpenyt, (amelyet az indiánok tilmának neveznek) rajta a csodás Mária-képpel kiállítják, s kegyelmi hatásaként néhány év alatt 9 millió indián keresztelkedik meg. (A "guadalupe" elnevezés spanyol nyelvi félrehallás következménye, és nahuatli  nyelven eredeti jelentése: a démon legyõzõje.)

A növényi eredetű, ritka szövésű anyag a Szűzanya képével a közel 500 év alatt mindenféle behatások ellenére (gyertyafüst, sok ezer hívő érintése,  sav, tűz, robbantás )a mai napig épségben fennmaradt.

A tepeyaci jelenések óta 46 pápa uralkodását jegyzi fel az egyháztörténelem, s közülük 26 határozottan állást foglalt bullákban, körlevelekben, jubileumi megnyilatkozásokban e természetfeletti jelenség hitelessége mellett.

II. János Pál pápa a látnokot, aki Cuauhtlatoatzin néven, csicsimeka indiánként született,  2002. július 31-én  Szentté avatta.

Részletesebben olvasható  ide kattintva !

Az események részletesen olvashatóak idekattintva !

"Medjugorje szakadatlan felhívás; egyúttal az isteni élet és béke ígérete a hit, a megtérés és az ima segítségével; mindez beláthatatlan következményekkel jár az Egyház és az egész világ számára.''

Ezekkel, a szavakkal foglalta össze a medjugorjei üzenetek lényegét dr. Ljudevit Rupcic professzor 1985 őszén a jugoszláviai püspöki kar számára.

Medjugorje Mostar közelében, Csitlukhoz mindössze öt kilométerre, a keresztény és mohamedán világ találkozása mentén fekszik. Környezete Fatimáéhoz és Garabandaléhoz hasonló. Megragadóan szép, hegyes, köves, homokos, de szegény vidék. A szétszórt házakból álló település lakói szűkös életüket a szőlő- és dohánytermesztésből tartották fenn. A jelenések után tíz évvel a falucska ugyancsak kiépült. Az egész vidék vendéglátásra rendezkedett be.

Összesen nyolc medjugorjei gyermek látta a Szűzanyát, de ketten közülük (Milka Pavlovic és Ivan Ivankovic) csak az első jelenés alkalmával.

A többi hat látnok naponta találkozott,  a Szent Szűzzel. A hat látnok életkorban így következik egymás után: Vicka Ivankovic (szül.: 1964. júl. 3.), Mirjana Dragicevic (szül.: 1965. márc. 18.), Marija Pavlovic (szül.: 1965. ápr. 1.), Ivan Dragicevic (szül.: 1965. máj. 25.), Ivanka Ivankovic (szül.: 1966. ápr. 21.), Jakov Colo (szül.: 1971. jún. 3.)

 dr. Frane Franic spliti érsek szerint a medjugorjei esemény két év alatt nagyobb hatást fejtett ki a hitéletre, mint a háború után eltelt 40 év "szokványos" lelkipásztori működése.

A Szent Szűz -- úgy tűnik -- átvette a medjugorjei plébánia lelki életének vezetését, s egyben az üzenetek által egyre hatékonyabban formálja az egész világ lelkiségét is.

A Béke Királynéjának nevezte magát, s munkáját azzal kezdte, hogy az emberek számára egyértelművé tette a szív békéjének fontosságát. 

Tanít, mit kell tennünk, s üzeneteit havonta szétküldik szerte a világba. Lehetetlen észre nem venni a pedagógiai szándékot. A Szent Szűz -- mint jó anya a gyermekeit -- úgy vezet, irányít és segít bennünket.

Üzeneteinek lényege  - a béke, - a megtérés, - az imádság és - a böjt.

A medjugorjei nevelés sikerének titka a napi imarend kialakítása, a rendszeres böjt és a szívós következetesség a lelki életben.

A Szűzanya négyévi időtartamra önként jelentkező fiatalokból közösséget hozott létre. Bárki tagja lehetett ennek a közösségnek, de feltétel volt a Szent Szűzre való teljes ráhagyatkozás az életmód tekintetében. Úgy tűnik -- s ez a közösség programjából is látnivaló -- ezzel a néhány emberrel az Egyház Anyja egyrészt rá akart mutatni a kis közösségek jövőbeli hivatására, léleképítő munkájára.
A közösség programja igen kemény volt: napi háromórai ima, heti két napon (szerda és péntek) böjt kenyéren és vízen. A böjti napok száma gyakran háromra növekedett. A négyéves munka természetesen maga után vonta az élet teljes átrendeződését. Emellett nyilván a rendszeres szentmisehallgatás, a szeretet és alázat gyakorlása és a heti egy, kettő, majd három imádságos találkozás is feladata volt a közösségnek. A medjugorjei fiatalok közössége 1983. június 24-én kapta meg a szabályzatot.

A Szent Szűz elsődleges törekvése az volt, hogy ezeket, a fiatalokat megtanítsa az elmélyült imára, mert amint mondta: egy kereszténynek mindennél fontosabb az elmélyült imaélet elsajátítása.

Újra és újra biztat az imára és a böjtre. Ezek nélkül képtelenség megtérésről beszélni.

A böjt fogalma többé-kevésbé világos az ember előtt. (A Boldogasszony szerdán és pénteken kéri a kenyéren és vízen való böjtöt.)

Az ima művészetének megtanulása már sokkal nehezebb. A Szűzanya sok tanács mellett itt is ajánlja a rózsafüzért.
A Szent Szűz arra biztatja gyermekeit, hogy "állandóan égő kívánságot és vágyat érezzetek Isten után'', és "imádkozzatok, amikor tudtok, imádkozzatok, ahogyan tudtok, de imádkozzatok egyre többet.'‘
Feltétlenül észre kell venni a szüntelen imádságra (1 Tessz 5, 17) való felhívást. Égi anyánk nagyon sok imát kér a példamutató keresztényi élet megvalósításán túl is. Legalább félórát reggel és este. Ez az ima legyen mélyen átélt. Napközben is keressük Istennel a kapcsolatot, amikor csak lehetséges. A Szent Szűz a sok imádság egyik akadályát a televízióban látja. Ezért fontos az okos időbeosztás. Az ima idejét soha ne rövidítsük meg. Az imádság legyen életünk középpontja.

Egyértelművé válik a Mária-korszak ismételten megfogalmazott célja, hogy megtisztuljon a föld, s az emberiség kiengesztelje az Istent. Ezért a megtisztulásért -- s itt utalnunk kell, La Salette-re -- nagy árat kell fizetnie a világnak, ha nem hallgat Isten szavára. La Salette szerint Isten akkor is megtisztítja a földet, ha a végső eszközhöz (nevezzük nevén: a fizikai megsemmisítéshez) kell folyamodnia a megátalkodottakkal szemben.

Az események természetesen Medjugorjéban is megosztották az embereket. A látnokokat itt is meghurcolták, sok tortúrának tették ki valamennyit. A támadás azokat az egyháziakat sem kímélte, akik hitelt adtak a jelenéseknek.

A jelenések első tíz napja után, amelyeket általában csak hangszalagok őriztek meg, újabb, egyre gyakoribb jele­nésekre került sor, amelyek kitörölhetetlenül bevésődtek a látnokok emlékezetébe. Gyakran megtörtént, hogy az üldö­zött gyerekekkel valamilyen rejtett helyen találkozott a Szűz­anya. Többé már nem terhelte őket a zarándokok kérelmei­nek és kérdéseinek sokasága. A jelenések megismétlődtek többször is naponta.

A Mária-jelenések során a Boldogasszony szinte minden alkalommal titkokat bíz a látnokokra. Medjugoréban is így történik.  A látnokok tíz- tíz titkot kapnak, melyeknek egy része személyükre, másik a világ sorsára vonatkozik.  Aki már birtokában van a 10 titoknak, annak  nem naponta, csak évente  jelenik meg a  Szűzanya.

A jelenés helyén majd megjelenik egy tartós, megsemmisíthetetlen jel, hogy így mindenki, első­sorban pedig a hitetlenek is láthassák. Mind a hat látnok tud­ja, hogy milyen jel lesz ez, négyen közülük a megvalósulás dá­tumát is ismerik. Elmondták még, hogy e jelhez majd sok csodás gyógyulás kapcsolódik, és hogy amikor megtörténik, kevés idő marad a megtérésre, ezért már most ki kell hasz­nálni a kegyelem idejét.

 A medjugorjei események, üzenetek, jövendölések sok tekintetben hasonlítanak Garabandal üzenetéhez. A Szent Szűz szerint a huszadik század a sátán hatalma alatt van: "Amikor a rátok bízott titkok megvalósulnak, az ő hatalma megtörik. A sátán agresszívvé vált, mert hatalma veszendőben van. Szétrombolja a házasságokat, viszályt szít a papság között... Éppen ezért védjétek magatokat imádsággal, böjtöléssel, de mindenekelőtt közösségi imával. Újra kezdjétek el használni a szenteltvizet, hordjatok magatoknál megszentelt tárgyakat, és helyezzétek el azokat lakásaitokban.''

A gazdag informálódási lehetőségek miatt nem beszélünk a két évtized történetéről, nem járunk utána a gyógyulásoknak, a legkülönfélébb orvosi vizsgálatoknak, amelyek meglepő eredményeket hoztak. A fényjelenségekre sem kívánunk kitérni.

( Mária szobor a jelenések helyén)

A Medjugorjéba zarándoklóknak a templomi eseményeken túl két fontos célpontjuk van: az első jelenés helye és a Krizevac, ill. annak tetején felállított hatalmas betonkereszthez vezető keresztút.

Ez a keresztút a világon talán a legnehezebben végigjárható. Ennek ellenére örömmel, élménnyel és áldozatvállalással járják végig a zarándokok milliói. (Az éles köveket a lábak már simára csiszolták.)

Akiknek szerencséjük van, találkozhatnak Vickával vagy egy másik látnokkal. Szóvá kell tenni a hely szentségét, amelynek valamennyi nyitott lelkű zarándok hatása alá kerül. A Medjugorjét megjárt ember szinte kivétel nélkül meghatottan beszél lelki élményeiről, és visszavágyakozik a kegyhelyre. Szoktuk néha emlegetni a „kiimádkozott tér'' fogalmát, ami áhítatra indít. Ehhez hasonló élmény érinti meg az emberi lelket Medjugorje ege alatt. Ez az, ami visszahívja.

Befejezésül megemlítünk egy kevésbé ismert jelenséget az Életünk c. katolikus újság 1987. szeptemberi számából. 1985. márciusában amerikai műszerekkel megmérték a kegyhely ion-sugárzását. A következő eredményre jutottak: az első jelenés helyén 500, a templom előtt 2000, a templomban 5000, a szentmise alatt 20 ezer, a jelenések szobájában 100 ezer. Ez a sugárzás -- jegyzi meg a lap -- nem lehet nukleáris eredetű, mert ezerszer meghaladja azt a mennyiséget, amelyet egy élőlény egy nap kibírna. A jelenések még nem fejeződtek be, ezért végleges vizsgálati eredmény sem született.

Az illetékes vizsgálóbizottság 1995-ben hivatalos nyilatkozatot adott ki a medjugorjei jelenésekkel kapcsolatban. A dokumentum szerint a bizottság nem tapasztalt természetfölötti eseményre utaló jeleket, de azt engedélyezi, hogy Medjugorje kiemelten az imádság helye legyen.

Ezt a hírt a magyar katolikus sajtó ismételten leközölte.

 "Tudom, hogy magánszemélyként II. Pál pápa  elfogadja a medjugorjei eseményeket..., mert erre a jelenések gyümölcsei a bizonyítékok.'' (Gray bíboros)

A templom előtti tér

Ide kattintva részletesebben  olvashatsz a jelenésekről.

A fatimai jelenések, 1916. május 13. és  1917. október 13.közt zajlottak.

Három angyali és hat Mária-jelenés történt, melyet a 10 éves Santos Lúcia, a 9 éves Marto Ferenc és a 7 éves Marto Jácinta látott.

1916 tavaszán
a 3 pásztorgyermek egy ifjút pillantott meg, aki
- a béke angyalának nevezte magát és imádságra buzdította őket.
- Nyár közepén az angyal Portugália őrzőangyalaként mutatkozott be és áldozatokra buzdította őket.
- szeptember  végén az angyal az Eucharisztiával jelent meg, és megáldoztatta a 3 gyermeket.

1917. V. 13:
Egy kis tölgyfabokor felett - ahol ma a jelenési kápolna áll - láttak meg egy női alakot, aki elmondásuk szerint ragyogóbb volt a Napnál és kezében rózsafüzért tartott.
A jelenés arra bíztatta a gyerekeket, hogy imádkozzanak minél többet, s kérte őket, hogy az
elkövetkező öt hónap 13. napján, ugyanazon órában ismét jöjjenek Cova da Iriába. A gyermekek így is tettek, és a hölgy mind az ötször eljött hozzájuk.

Az augusztusi jelenésre azonban már nem tudtak elmenni, mert Outrem polgári prefektusa letartóztatta és kihallgatta őket. A prefektus a hazugságokat elismerő vallomást akart kicsiholni a gyerekekből, akik erre nem voltak hajlandók.
Szabadon bocsátásuk után a Szűzanya augusztus 19-én jelent meg előttük Valinhos település mellett, Cova da Iriától nem messze.
Az utolsó, októberi jelenést - az úgynevezett Napcsodát - már becslések szerint 30-70 ezer ember látta.
A megjelenő nőalak azt mondta, hogy ő a Rózsafűzér Királynője, és azt kérte, hogy ezen a helyen állítsanak kápolnát a tiszteletére.

A jelenés végén mindenki láthatta a csodát: a Nap egy ezüstkoronghoz vált hasonlóvá, szabad szemmel is lehetett szemlélni, majd saját tengelye körül forgott, mint egy tűzkerék, és úgy tűnt, mintha a földre zuhanna.

A jelenések közül azonban a júliusi váltotta ki az utókorban a legnagyobb izgalmakat, amikor a Szűzanya három titkot bízott a gyermekekre. Az első kettő korábban napvilágra került, az utolsót azonban csak 2000-ben fedték fel.

Az első titok a jelenés tanúira vonatkozott: ketten korán meghalnak közülük, az üzenetet a harmadiknak kell továbbadnia. Francesco és Jacinta néhány évvel később valóban meghalt (mindketten tüdőgyulladásban)

Jacinta teljesen épen maradt holttestét 1951-ben helyezték örök nyugalomra a bazilikában,
Francesco földi maradványait pedig 1952-ben vitték át a plébánia temetőjéből a fátimai bazilikába. Boldoggá avatási perük 1952-ben indult, II. János Pál pápa 2000. május 13-án avatta őket boldoggá.

A második titok Oroszországra vonatkozott, és az ország megtérését sürgette. „Ha meghallgatják, amit kérek, Oroszország megtér, és béke lesz. Különben elterjeszti a világban tévedéseit, állandó háborúság tör ki, és üldözés az egyház ellen. Sok jó ember hal mártírhalált, a Szentatyának sokat kell szenvednie” - szólt az üzenet. A Szűzanya emellett szólt az első világháború végéről, de megjövendölte a második világégés eljövetelét is.

A harmadik titkot az ezredfordulón ismertette az akkor még a Hittani Kongregáció élén álló Joseph Ratzinger bíboros, a jelenlegi XVI. Benedek pápa. Az évtizedek alatt köré szövődött legendákkal és találgatásokkal ellentétben azonban a titok nem jövendölt sem apokalipszist, sem végzetes környezetkárosodást:
- egy fehérbe öltözött püspökről szólt, aki egy fegyver által eltalálva holtan rogy össze.
Értelemszerűen mindenki a II. János Pál elleni merényletre gondolt (ami kísérteties módon szintén május 13-án történt, 1981-ben) s maga a pápa is hitt abban, hogy Szűz Mária keze térítette el Ali Agca közvetlen közelről leadott lövését, amely így „csak” megsebesítette, de nem ölte meg a pápát. (A testéből kioperált golyót gyémántokkal ékesített koszorúban Fátimában helyezték el.)

Lúcia  szerzetesnővér lett, 1921-ben lépett be a Dorottya-rendbe, és néhány évet Spanyolországban élt, Vilarban illetve Tuy-ban. A Szűzanya ott is többször megjelent neki, és azt kérte, tartsanak ájtatosságot öt egymást követő szombaton: imádkozzák a rózsafüzért, elmélkedjenek a titkokon, gyónjanak és áldozzanak, hogy a Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetett bűnöket jóvátegyék. Lúcia 1948-ban belépett a sarutlan kármelita rendbe, és a coimbrai Szent Teréz kolostorban élt haláláig. 2005 februárjában húnyt el.

A  jelenesek  részleteiért kattints ide !

A Lourdes melletti Massabielle-sziklafal barlangmélyedésében a 14 éves Soubirous Szent Bernadettnek 1858- ban 18 alkalommal jelent meg a Boldogságos Szűz Mária: február 11, 14, 18, 19, 20, 21, 23, 24, 25, 27, 28, március 1, 2, 3, 4, 25, április 7, és július 16.-án.

Bernadett február 11-én egyik testvérével és egy barátnőjükkel rőzsét gyűjteni indult.
A folyóhoz érve édesanyja intésének engedelmeskedve megállt és levetette a zokniját, nehogy a sekély vízen átlábolva a zokni elázzon, s ő megbetegedjen a ködös, hideg időben.
Emiatt lemaradt két társától. A közeli barlangban meglátott egy különlegesen szép, fehér ruhás hölgyet: kék övet viselt, lábain egy-egy sárga rózsa, a kezében rózsafüzér volt.
Bernadett nem tudta, kit lát, társai semmit sem észleltek.

A jelenés február 24-25.-én a bűnbánatra, a bűnösökért való imádságra intette.
Február 25.-én fölszólította, hogy fakasszon forrást a barlang meghatározott pontján, igyon belőle és mosdjon meg benne.
Március 2.-án megbízta, „mondja meg a papságnak, hogy építsenek kápolnát és jöjjenek körmenetben” a jelenések helyére.
Egyre többen, március 4-én már több mint 10 ezren kísérték el Bernadettet a barlanghoz, de a látomásokban csak a kislány részesült.
Március 25-én a hölgy lourdes-i dialektusban megmondta Bernadettnek: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás” (a szeplőtelen fogantatás dogmáját 1854. december 8-án hirdette ki IX. Pius pápa).

 Természetfeletti jellegét 1862-ben a tarbes-i püspök, 1891-ben XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte.

Lourdes kisváros Franciaországban, a Pireneusok északi lábánál, a Gave de Pau folyó partján, a tarbes-i egyházmegyében.
Lakossága 1850 körül 4 ezer, 2001-ben 16 ezer fő.
A központjában lévő dombon ősi vár áll, mely 1789-ben börtön, később laktanya, a 20. század végén a Pireneusok múzeuma.
A lourdes-i jelenések színhelye, a világ egyik leglátogatottabb Szűz Mária-búcsújáró helye.

A polgármester 1858. júniusában: „higiéniai okokból” elbarikádoztatta a barlangot és a forrást.
Laurence tarbes-i püspök, aki már a jelenések idején is járt a helyszínen, 1858. július 28-án vizsgálóbizottságot állított fel, melynek megállapításai (Bernadett teljes józansága, szerénysége, kétségtelen őszintesége), valamint a csodás gyógyulások alapján 1862. január 18-án hivatalosan elismerte a jelenések valódiságát és megadta az egyházi hozzájárulást a Lourdes-i Boldogasszony kultuszához.
Ekkor a barlang körüli terület már egy éve a tarbes-i püspökség tulajdonában volt.

Bernadett leírása alapján Joseph Fabisch elkészítette a „fehér hölgy” szobrát, melyet 1864-ben állítottak föl a jelenések barlangjában.

Ekkor kezdték építeni a Szeplőtelen Fogantatás neogót templomot is, melyben 1871-ben mondták az első misét. 1876-ban basilica minor rangot kapott, s a pápa franciaországi nunciusa megkoronázta a kegyszobrot.
A zarándokok egyre növekvő száma miatt e bazilikától kissé lejjebb 1889-ben Rózsafüzér titkaira szenteltek templomot 15 kápolnával.
XIII. Leó pápa (ur. 1878-1903) a vatikáni kertekben lourdes-i barlangot építtetett.
A tarbes-i egyhmegye hivatalos neve 1912-től Tarbes és Loudes-i Egyházmegye lett.
A centenárium évében, 1958-ban Roncalli bíboros (a későbbi XXIII. János pápa) fölszentelte a Szeplőtelen Fogantatás-bazilika alatti kriptát és a föld alatti Szent X. Pius pápa-templomot.

1870 óta az asszumpcionisták francia nemzeti zarándoklatot, a domonkosok rózsafüzér-zarándoklatot vezetnek évente Lourdesba.
A zarándokok száma 1870-ben 30 ezer, 1930-ban 220 ezer, 1950-ben 1,6 millió, 1958-ban (a centenárium évében): 6 millió, 1970-ben 2,1 millió, 2000-ben kb. 5 millió (ebből kb. 70 ezer beteg) mintegy 130 országból, ezzel Lourdes a világ egyik legkeresettebb kegyhelye, aminek egyik oka a zarándoklatok kitűnő szervezettsége is.

  A jelenések óta több ezer gyógyulás és számos csodás esemény történt Lourdes-ban, elsősorban a forrás körül, de a barlangnál és a templom előtti nagy téren is, mely a szentségi körmenetek alkalmával tele van (hordágyon, tolókocsiban) betegekkel.
A forrás vizének kém. összetétele megegyezik az ivóvizével, ebből látják el a fürdőt, melynek vizét naponta 2x cserélik (a forrás vízhozama a 20. század végén napi közel 150.000 liter).

Az első csodás gyógyulás 1858 március 1-én Catherine Latapie-val történt, akinek évek óta béna karja a forrás vizébe mártva hirtelen meggyógyult.
Louis Borriette kőfaragó 20 éve volt vak fél szemére, amikor 1858. márciusában a forrásból hozott víztől visszanyerte látását.

Az orvosok kezdettől központi szerepet játszanak Lourdes történetében.

Az 1858. április 7-i jelenésnél jelen volt a jelenések valódiságában kételkedő Pierre Dozous helyi orvos is, s megállapította, hogy Bernadett kezét az elragadtatás közben kb. 10 percig minden károsodás nélkül égette egy gyertya lángja.

1861-ben egy bizottság Vergez professzor vezetésével 100 gyógyulásból 15-öt minősített csodásnak.

1882 óta orvosi hivatal vizsgálja ki a gyógyulásokat, melyeket 1 év elteltével ellenőriznek, s megállapításaikat elküldik a párizsi Lourdes-i Nemzetközi Orvosi Bizottságnak.
Az elfogadott eseteket a gyógyult személy egyházmegyéjébe küldik, ahol egy bizpttság ajánlása alapján a megyéspüspök. nyilvánítja csodásnak a gyógyulást (2001-ig 66 esetben).
A csodás gyógyulások rövid összefoglalása a bazilika előtti téren, fényképekkel illusztrálva látható.
Loudes-ban tért meg a Nobel-díjas orvos és író, Alexis Auguste Carrel.

forrás:www.ktp.hu

Bernadette rövid, betegségekkel sújtott földi élete 1879. április 16-án, 35 éves korában ért véget.
Nevers város püspöke, orvosok és más hivatalos személyek jelenlétében 1909-ben exhumáltatta a holttestet. Nagy megdöbbenésre az épen maradt, miközben a kezében lévő kereszt és rózsafüzér eloxidálódott.
A tíz évvel későbbi második kihantolás is hasonló eredményt hozott, az egyben maradt test önmagától mumifikálódott.

Szent Bernadette - 1933-ban avatták szentté - testét 1925-ben arany- és üvegkoporsóba tették, a szülői házánál lévő, róla elnevezett kápolnában, Nevers-ben ma is látható.

Szent Bernadette a betegek, a szegények és a családok védőszentje.