Dogma

Címkék: dogma

2012.02.05. 19:45

Olyan tétel, amelyet az egyházi tanítóhivatal mint Istentől kinyilatkoztatott igazságot közöl és hirdet.

1. A hitigazság megfogalmazása nyelvileg ugyanolyan szerkezetű, mint bármilyen profán kijelentés. Igazságot akar közölni, azért föltételez egy tárgyi alapot. Benne van a logika, a fogalom elemeinek történetisége, a kijelentés beágyazása egy bizonyos történelmi és társadalmi összefüggésbe, a beszélő és a hallgató között föltételezett vagy szándékolt közlés és végül a meghatározott irodalmi. műfaj. 

2. A dogmatikus kijelentés hitbéli megállapítás, nem egyszerű igehirdetés. Ezért a hit tartalmát elmélkedve, mondhatnánk tudományosan és hívő felelősséggel akarja körülhatárolni.

3. Azt mondja ki, amit az Egyház hisz, mint Istentől kapott tanítást, és amit az Egyház élő hagyománya mindig is vallott. A megfogalmazó egyházi tekintély éppen ezt a maradandóságot és végérvényességet hangsúlyozza benne. Az Egyház azért érzi hivatottnak magát az ilyen tekintélyi kijelentésekre, mert egyrészt a kinyilatkoztatás Jézus halálában és föltámadásában megkapta a teljességét, másrészt eljött a Szentlélek, az Igazság Lelke, hogy az Egyházat elvezesse a teljes igazságra.

 4. A hittétel az isteni titkot érzékelteti, arról akar annyit mondani, amit az emberi értelem fölfog. Azt soha nem választja el a magát közlő Isten személyétől. Viszont a misztérium miatt itt állandóan kísért a fogalomképzés és a szakkifejezés gondja. A kifejezéseket az Egyház mindig a saját korából veszi, azért azok alá vannak vetve történelmi változásnak. A dogmatikai kijelentés értelme nem változhat. Minden visszatekintésnél azt kell nézni, hogy a meghatározás annak idején mit akart a kinyilatkoztatásból tételbe foglalni.

5. A teológia kifejezés bevonása miatt érthető, hogy a dogma forma szerint nem azonos az eredeti kinyilatkoztatott szóval. A dogma már a hittel elfogadott kinyilatkoztatás egyházi megfogalmazása, tehát mindig benne van annak a helyzetnek a nyoma is, amely a megfogalmazást kiváltotta, ill. szükségessé tette.

 6. A dogma Isten önközlését fejezi ki, amelyre az ember engedelmességgel, hittel válaszol, azért  nemcsak tanítás, hanem élet. De amikor az Isten szava így átmegy az emberi életkörbe, akkor az ember egész szellemiségével kapcsolatba kerül, ezért kifejezhető általában emberi szavakkal is, meg a tudományos nyelvből átvett meghatározásokkal is. Amikor pl. a filozófiából átvett szavakkal fejezik ki a dogmát, az nem jelenti a filozófiai rendszer szentesítését.

Az Egyház az isteni szó hallgatója és hirdetője. A dogmában azt fogalmazza meg, amit hisz és aminek megvallását kötelezőnek tartja.
A meghallás és a hirdetés az Egyház örök föladata.
A dogmának benne kell maradnia az Egyházban, mégpedig úgy, mint életének kifejezője. Ez csak úgy lehetséges, ha a dogmát minden korban magyarázzák és alkalmazzák. Ebből az következik, hogy  megvan a történelme és fejlődése.
Amennyiben a krisztusi kinyilatkoztatásban az Isten szava végérvényessé vált, annyiban a dogma azt fejezi ki, ami ugyanaz marad az Egyházban.
Ha a dogma magyarázatra, kiegészítésre szorul, azt fejezi ki, hogy az Egyház Isten szavának megértésében állandóan fejlődik.

arany csík.gif

süti beállítások módosítása