Te vagy a fénynek fehér ragyogása,
Jóságnak képe,
Irgalomnak mása,
aki napsugárba, fénybe öltözött
liliom-kehelyként
állsz a Föld fölött,
egészen tiszta és egészen fehér,
kihez a bűnnek árnyéka sem fér -
Elcsendesül bennem a szó, a beszéd,
Ó, milyen szép vagy!
Mennyire szép!
Te vagy az Isten
remekelt csodája,
kertje, galambja,
ékes palotája,
magad vagy az oltár,
ki mennyekbe ér,
egészen tiszta, és egészen fehér,
mint a hegytetőknek csillogó hava,
szeplőtelen vagy, édes szűz Anya!
Elcsendesül bennem a szó, a beszéd:
Ó,milyen szép vagy!
Mennyire szép!
Minden létnek, minden fénynek kincse
te vagy szívemben egyedül, Mária.
Isten Anyja, légy velem, ha félek,
Piros ruhában jöjjön a virradat.
Dicsőséges társam a rettegésben,
Lábad elé borul most Betlehem.
Remélő árnyak a mélyülő sötétben,
Pásztorkirályok és más jó emberek.
Heródes király országában
Hasadoz a hajnal, fényes nap jön,
Heródes király országában
Bárány baktat le az égből...
Alhat a csöppség, alhat az anyja,
Boldogságos szűz Mária:
Őrzi az álmuk bölcsességgel
Asztalos-ács szent József.
Szent Karácsonynak éjszakáján
Vigadozzunk és örvendezzünk!
Szent Karácsonynak éjszakáján
Csöndeskedve éljünk...
A napkeleti csillag fent az égen
Tüzével köszönti alvó kisfiad.
Velem ujjong a teremtés ma éjjel,
Könnyek fürösztik fáradt arcomat.
Dávid házából József, aki lettem,
Koldusszegény ács, de kiválasztatott.
Hogy Máriámat egy életen át szeressem,
Az ember módján, mint megírattatott.
Heródes király országába
Hasadoz a hajnal, fényes nap jön,
Heródes király országában
Bárány baktat le az égből...
Alhat a csöppség, alhat az anyja,
Boldogságos szűz Mária:
Őrzi az álmuk bölcsességgel
Asztalos-ács szent József.
Szent Karácsonynak éjszakáján
Vigadozzunk és örvendezzünk!
Szent Karácsonynak éjszakáján
Csöndeskedve éljünk...
Mélysége erdők sűrűjén át, magányos út vezet
Az úton egy szegény sápadt erőtlen asszony lépeget
Gonosz hely rablónép tanyája, az est is éjre vár
Megállj, hangzik a sűrűből, a sápadt nő megáll
Kibukkannak nyolcan is, előlép a rablónép ura
Hová ballagsz te sápadt asszony, A czeli búcsúba
Mit viszel a czeli Máriának? Mutasd a kincseket
Ó nem viszek én semmit csak a tiszta szívemet
Fogják, motozzák, mindhiába, szegénynek semmije
Elő elő-hát a szívét, hogy igazán had vigye
Melléből éles gyilkos késsel kitépik a szívét
Azután köténybe dobják ? most indulj s vigyed
Az asszony csodák csodája nem hull földre nem
Kötényét kezébe fogva megindul csendesen
Arcán holtak sárgasága, ruhája tiszta vér
Az égen hajnal pírja reszket amikor Czelhez ér
De hallga mi zsibong a légben hang milliónyi hang
Czelben magától megszólal zeng bong a sok harang
A pap miséjét abbahagyja , felkelnek a hívek
Mindenkit egy érzés ragad, mindenki megy siet
Égő gyertyákkal szent zászlókkal tódulnak kifelé
Ki szívét hozza Máriának a véres nő elé
Könnyel fogadják, védve hozzák az úr házába őt
Hol végre szegényke összerogy a drága Szűz előtt
Szűzanyának márványszobra az oltárról lelép
Kezébe veszi halk fohász közt a szegény asszony szívét
S míg könnytől vértől ázva fázva félholtan fekszik ott
Ím mellén forradás sem látszik, belül a szív dobog
Az ámulattól a csodától meghatva áll a nép
Ragyogó díszbe öltözködve új pap mond új misét
S szinte az égig felhallatszik a hálaadó ima
Hozsanna néked Isten Anyja áldott Szűz Mária!
Tisztaságos ékes Szűzanya,
hol hajtottad le fejed éjszaka?
Lehajtottam puszta mezőben,
citrusfák tövében,
láttam csuda álmokat:
ahogy téged, gyermekem, szültelek,
gyolcsba göngyölgettelek,
pólyába bónyáltalak,
kamcsatkai fejér lepelbe,
pátyoltalak selyembe.
Jaj, azután a folyó fölött,
szentvizű Jordán fölött
megállott egy kereszt, megállott.
Téged arra reá szögeztek,
vas szögekkel átalütöttek,
leszaggatták, Fiam, köntösöd,
szent orcádba köpdöstek,
ronggyá tépték te szent ruháid,
oldaladat kopiával átdöfték...
Sírva fakadt Mária,
tisztaságos ékes Szűzanya.
Ne sírj szülő Anyám, Mária,
tisztaságos ékes Szűzanya.
Lészek immár örökkön teveled,
fölmagasztosítom lelkedet,
ékes orcád írom ikonra,
írott képed templomba beviszem.
Isten templomának falára.
Orcád előtt mindenek térdet hajtanak,
engem Isten Fiának mondanak.
Énekeljétek ez éneket,
hogy megigazuljon lelketek!
(Orosz nyelvből fordította Rab Zsuzsa)
Nem tudlak úgy megénekelni,
Ahogy régóta szeretnélek.
A könnyes szép ősi magyar ének
Nem tud belőlem fölszakadni,
Ahogy százados évek sírták
Borús, hívő, mélységes évek
Mária! Mária!
Itt zúg rejtelmes szent viharja,
Itt zúg valahol mélyen bennem:
Hitem, vágyam bús lobogása
És fajtámé. Ó, soha ki nem zengem!
Csupán csak rövid szent neved száll
Mind fénylőbben, mind tüzesebben:
Mária! Mária!
A kertben áll.
Bús. Széteső.
Belepi burján,
mossa eső.
A szitáló
lassú cseppek
orrhegyéről
lecsepegnek.
Az embereknek
Krisztust adott.
Az emberek közt
elhagyatott.
Kezdetben még könnyen vitte lépte,
de a hegyoldalban néha már,
teste csodája ötlött eszébe,
kifulladt, s a júdeai táj
csúcsain megállt. Nem a vidék,
saját belseje terült köréje,
s érezte, hogy nagysága fölébe,
mely betölti, ember sose lép.
Vitte vágya, hogy a másik testre,
mely vonzotta, rátegye kezét,
s a két asszony most egymást kereste,
míg hajuk s ruhájuk összeért.
Mind a kettő szentélyt hord ölében
s rokonánál oltalmat keres.
Ó az Úr csak bimbó, de a méhben
már a Keresztelő örömében
ugrándozva vígan fölrepes.
( Farkasfalvy Dénes fordítása)
Benne van ebben a szent dadogásban
Amire szó és gondolat kevés.
Halál van benne és feltámadás van,
Gyereksírás és anyagügyögés.
A kisded szól így, aki nem beszél még,
És aki már nem: aki haldokol.
Belemondod az emberlét egészét
És mindentől eloldatol.
Mária, Szűzanya
Názáretből indul útnak.
Az úton fa, virág
Egymásnak szent titkot súgnak.
Madárkák zengenek,
Az ég is ráragyog:
Földön még nem esett
Ily nagy dolog.
Mária szent szívén
Dobog szíve örök Úrnak.
Virraszt a Szűzanya
Betlehemnek barlangjában.
Altatja kis fiát
Hideg téli éjszakákban:
„Szívemről leszakadt
Isteni magzatom,
Ó hogy szent véredet
Én adhatom!
Szíveddel egy szívem
Áldott, örök boldogságban.
Golgota szomorú
Keresztjén hull Krisztus vére.
Váltság és fizetés:
Megváltásunk drága bére.
„Istenem, úgy legyen,
Amint Te akarod.
Fogadd el tőlem ez
Áldozatot!”
És áldott béke száll
A Szűzanya hű szívére.
Drága Szív, anyaszív,
Tebelőled él a Gyermek,
Egyetlen jó Anyánk,
Megköszönjük szent Szívednek.
Jézusé életed,
Jézusé a szíved.
Szívünk is hadd legyen,
Anyánk, tied.
Az örök életet,
Ó jó Anyánk, nekünk nyerd meg.
Koldusboton, törött mankón
Jövünk búcsút járni,
Szűzmáriás magyaroknak
Kopott unokái.
Éjfél van a Duna táján.
Magyaroknak éjszakáján
Nincs más, ki virrasszon.
Baráttalan, testvértelen,
Hozzád ver a veszedelem
Boldogságos Asszony!
Megcsúfolták, megpöködték,
Ami bennünk szép volt,
Kilencfelé hasogatták,
Ami rajtunk ép volt
Tépett testünk megtapossák,
Ragadozók ragadozzák
Édes-kevesünket,
Koporsónkat faragdálják
- Eléd sírjuk, magyar árvák,
A mi keservünket.
Idegenek megnevetik
Drága magyar szónkat,
Idegentől kéregetjük
Kenyerünket, sónkat.
Magyar kezek szántogatnak
Régi rögön új uraknak
Más arat, hol mi vetettünk:
Jövevények, szolgák lettünk
Úr-apáink földjén.
Boldogasszony, ezer évig
Édesanyánk voltál,
Eleink ha hozzád sírtak,
Hozzájuk hajoltál:
Száz ostorral ostorozzon,
Csak ez egyért, Boldogasszony,
A jó Krisztust kérd meg:
Négy-víz parton, három-hegyen
Mindörökké magyar legyen
A máriás ének.