Mária, Szűzanya
Názáretből indul útnak.
Az úton fa, virág
Egymásnak szent titkot súgnak.
Madárkák zengenek,
Az ég is ráragyog:
Földön még nem esett
Ily nagy dolog.
Mária szent szívén
Dobog szíve örök Úrnak.
Virraszt a Szűzanya
Betlehemnek barlangjában.
Altatja kis fiát
Hideg téli éjszakákban:
„Szívemről leszakadt
Isteni magzatom,
Ó hogy szent véredet
Én adhatom!
Szíveddel egy szívem
Áldott, örök boldogságban.
Golgota szomorú
Keresztjén hull Krisztus vére.
Váltság és fizetés:
Megváltásunk drága bére.
„Istenem, úgy legyen,
Amint Te akarod.
Fogadd el tőlem ez
Áldozatot!”
És áldott béke száll
A Szűzanya hű szívére.
Drága Szív, anyaszív,
Tebelőled él a Gyermek,
Egyetlen jó Anyánk,
Megköszönjük szent Szívednek.
Jézusé életed,
Jézusé a szíved.
Szívünk is hadd legyen,
Anyánk, tied.
Az örök életet,
Ó jó Anyánk, nekünk nyerd meg.
Koldusboton, törött mankón
Jövünk búcsút járni,
Szűzmáriás magyaroknak
Kopott unokái.
Éjfél van a Duna táján.
Magyaroknak éjszakáján
Nincs más, ki virrasszon.
Baráttalan, testvértelen,
Hozzád ver a veszedelem
Boldogságos Asszony!
Megcsúfolták, megpöködték,
Ami bennünk szép volt,
Kilencfelé hasogatták,
Ami rajtunk ép volt
Tépett testünk megtapossák,
Ragadozók ragadozzák
Édes-kevesünket,
Koporsónkat faragdálják
- Eléd sírjuk, magyar árvák,
A mi keservünket.
Idegenek megnevetik
Drága magyar szónkat,
Idegentől kéregetjük
Kenyerünket, sónkat.
Magyar kezek szántogatnak
Régi rögön új uraknak
Más arat, hol mi vetettünk:
Jövevények, szolgák lettünk
Úr-apáink földjén.
Boldogasszony, ezer évig
Édesanyánk voltál,
Eleink ha hozzád sírtak,
Hozzájuk hajoltál:
Száz ostorral ostorozzon,
Csak ez egyért, Boldogasszony,
A jó Krisztust kérd meg:
Négy-víz parton, három-hegyen
Mindörökké magyar legyen
A máriás ének.
Hajnalban, nappal, éjszaka
Himnuszod zengtem, Mária!
ó vagy rossz, vígság, gyötrelem -
Ó, Szűzanya, maradj velem!
Ha órám boldogan repült
S az ég felhőtlen volt, derült -
A lanyhaságtól lelkemet
Te óvtad, s lett Fiadé s Tied.
Most, hogy ádáz sorsvihar
Múltat és Mát eltakar,
Tárj reményt jövőm elé,
Hogy legyen Tied s Fiadé!
(Radó György fordítása)
Karácsony este. És esik.
Gyermekként sírva csorog az eresz.
S halk szél, mint altatódal
az anyák ajkán halkan neszez.
Ring a csodás égi bölcső:
- a gyermek sír, ki ma született, -
s Mária dalolja altató dalát
a csillagszemű fia felett.
Ne úgy tekints a rózsafüzérre, mint mennyiségre, amit el kell végezni.
A kicsi gyermek sem méri az időt, amikor édesanyja ölében ringatózik.
Egy a fontos a számára, az, hogy ringatózhasson anyunál. A rózsafüzér is ilyen.
Engedd, hogy lelked elringathassa a Szentlélek az ima örömében, amit
Édesanyáddal tölthetsz.
(Földi Tibor blogjából)
Olyan, akár egy szent bilincs; csodálkozva nézem,
Ima közben épp úgy feszül, mint bilincs a kézen.
Nagyanyám is így viselte kezén az olvasót,
Bilincsbe vert kézzel ő is az Isten rabja volt.
Rózsafüzért viselt mindig, s hogy elment egy napon,
Rózsafüzér feszült kezén, a bús ravatalon...
Rózsafüzérrel anyám is szent kép elé hajolt;
Bilincsbe vert kézzel ő is az Isten rabja volt.
Engem is így tanított, s kezembe rózsafüzért adott,
Legyünk egész családunkkal szelíd Isten rabok!
Nagyanyám már tudja, hogy kik az igaz szabadok,
Hisz azért szabad ő a mennyben, mert Isten rabja volt.
A Máriáról alkotott hamis elképzelések
és a torzult vallásos gyakorlat
ugyan megakadályozhatják a Jézussal való egyesülésünket,
de Mária személye maga sohasem.
