Születését és gyermekkorát csak apokrif források mondják el.
Édesanyja Anna volt, édesapja Joákim. Egész idősek voltak, mikor Isten megajándékozta őket Máriával.
Az evangéliumokban először élete nagy fordulópontján tűnik fel :
Jegyese volt már a Dávid házából való Józsefnek, amikor Isten elküldte hozzá Gábor angyalt a Megtestesülés örömhírével.
Az angyali üdvözlet után Mária sietve útra kelt, hogy meglátogassa Erzsébetet.
Három hónapig maradt ott, majd visszatért Názáretbe.
József az álmában kapott angyali intés szerint magához vette őt, majd hamarosan útra keltek Betlehembe, hogy a népszámlálás császári parancsa szerint a származási helyükön írják össze őket.
Miközben ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai és megszülte a Fiút.
Így teljesedett az Úr szava: a Megváltó Betlehemben, Dávid városában született.
Nyolc nap múlva körülmetélték a Gyermeket és miként Mária is, József is hallotta az angyaltól, Jézusnak nevezték el. Amikor Jézus hat hetes lett, a törvény előírása szerint fölvitték Jeruzsálembe, ahol Mária a tisztulásáért, József az elsőszülött fiú megváltásáért áldozatot ajánlott fel. Mária ekkor hallotta Simeon ajkáról a jövendölést Fiáról és a maga sorsáról.
Az Úr megmutatta az ő üdvösségét, nemcsak a pásztoroknak, nemcsak Simeonnak és Annának, hanem a pogányságot képviselő napkeleti bölcseknek is, akik az ég jeleit figyelve látták meg a csillagot, mely elvezette őket Betlehembe, a házba, ahol megtalálták Máriát és a Gyermeket.
E látogatás következménye lett a betlehemi gyermekgyilkosság, amelyben Heródes megölette a 2 év alatti fiúgyermekeket Betlehemben és környékén (lásd december 28-án, Aprószentek ünnepén).
Józsefet azonban az Úr angyala időben figyelmeztette: ,,Fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba...'' Mikor pedig Heródes meghalt, a Szentcsalád visszaköltözött, de nem Betlehemben, hanem Názáretben telepedtek meg.
Amikor Jézus 12 éves lett, szülei fölvitték magukkal Jeruzsálembe, ahol a Gyermek elveszett. Hosszasan keresték, mert nem tudták, hogy Jézus ,,Atyja dolgaiban van'', végül megtalálták a templomban.
Hazatért Máriával és Józseffel Názáretbe és engedelmes volt nekik.
Ezután eltelt közel 20 év imádságban, munkában, s közben Jézus felnőtt.
József halála után Mária Jézussal együtt leköltözött Kafarnaumba, s egy ideig úgy ismerték őket mint a názáreti ácsot és özvegy anyját.
Amikor pedig Jézus 30 éves lett, s elhangzott az Úr szava János felett, aki hirdetni kezdte a bűnbánat keresztségét (lásd június 24-én), Jézus elbúcsúzott Máriától és megkezdte nyilvános működését.
Az evangélisták, amikor nyilvánvalóan Jézus Krisztusról írnak, Mária jelenlétét is tapasztalják és érzékeltetik:
-- Mária ott van az első csodánál: a kánai menyegzőn;
-- az emberek tudnak róla: ,,Boldog a méh.....'';
-- a háttérben kíséri Jézust: ,,...anyád és rokonaid beszélni akarnak veled...'';
-- ott van a kereszt alatt, ahol az Egyháznak is anyja lett;
-- ott van a pünkösd várásában;
-- ő a Napba öltözött asszony (Jel 12), kinek mennybevétele a bűn és a halál fölötti győzelem teljessége (lásd augusztus 15-én).
A Szentséges Szűz Mária mindezen kiváltságával és nagyszerűségével példaképünk és reménységünk. Példaképünk a hitben, reménységünk abban, hogy ami vele történt, az velünk is -- az Egyházzal és az Egyház minden tagjával -- megtörténik: részünk lehet a bűn és a halál fölötti teljes győzelemben.
Mt 12,46-50
"Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?"
Nagyon is értem én ezt a történetet, mégis minden újraolvasáskor valami döbbenet vesz rajtam erőt.
Így, ahogy írva van, nagy hatást gyakorol ez a szöveg azokra az egyszerű hívekre, akik nem tanultak zsidó nyelvet és régiségtant, és nem gondolták végig Jézus szándékát.
Jézus 30 éves koráig Édesanyjával élt, élvezte az Ő anyai szeretetét.
Elhalmozta a fiúi szeretet millió jelével.
Aztán elbúcsúzott tőle, mert tanítania kellett. Isten üzenetét tisztán, vonzóan, teljes tekintéllyel átadni.
Ez nem megtagadása volt a gyermeki tiszteletnek, gondolkodó, kenyérkereső szeretetnek, hanem a megváltói küldetés új dimenziója. Hirdeti, hogy aki Isten akaratát szolgálja, arról gondoskodik is az Atya.
Ez vonatkozik Édesanyjára is.
A rokonok - más helyről tudjuk -, azért keresték fel a tanító Jézust, mert úgy tartották, hogy megháborodott. Jézus, aki elköltözött Názáretből, végig vándorolta Galileát és Júdeát, nem is volt nagyon ideje a rokonaival törődni, és a názáretiek is igen furcsán viselkedtek vele szemben, amikor le akarták taszítani a szakadékba. ,,Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt."(Mt 13,58)
Valószínűleg megbotránkoztak azon, hogy Jézus nem sietett köszönteni Édesanyját, aki a rokonsággal együtt felkereste.
Aztán a mondat, amit Jézus megfogalmazott: ,,Íme, az én anyám és testvéreim", és a hallgatóira mutatott.
"Mert mindaz, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van, az az én fivérem, nővérem és anyám".
Jézus komolyan beszél.
És helyesen is.
És Édesanyja?
Piruljon fia miatt?
Szó sincs róla!
Akik ott ültek, és akkor lelkesen hallgatták, később sokan ellene fordultak.
Apostolai mind elhagyták nagycsütörtökön, nagypénteken.
Mária kísérte keresztútján, amint tehette hozzáférkőzött, keresztje alatt is kitartott, és hitte, hogy az Ő fia holtan is az Isten Fia.
Az Ószövetségben az anya legfőbb érdeme, hogy fiút szül a férjének.
Ezt cáfolja Jézus!
Az anya legfőbb érdeme az, hogy Istennek szüli és neveli gyermekét.
Jézust már sokan félreértették és félreértik ma is. Ezért fogalmazta meg kívánságát:
"Úgy szeresse mindenki az Édesanyámat, ahogyan én szerettem Őt!"
(Barsi Balázs)