A szép szeretet, az istenfélelem, a tudomány és a szent reménység anyja vagyok.
Odaadattam minden időkre, minden gyermekemnek. (Sir 24,18)
Úgy tekintsetek Máriára, mint kisgyermek az édesanyjára!
Ha fáj valamije, gyorsan odaszalad az anyjához, nem is annyira a gyógyulás érdekli, hanem az, hogy anyja megsajnálja és megsimogassa.
Az anya megsimogatja és beköti a sebét, a gyermek pedig örül,
megnyugszik, a gyógyulás miatt nem aggódik.
Anyja megcsókolta, kedvesen vigasztalta, s neki ennyi elég.
( François-Jacob Libermann)
Mint gyermekeket, Jézushoz vezet, s Jézust, az életet adja nekünk.
S ha a gyermek ráfeledkezett Jézusra, elmerült a lelki élet legédesebb misztériumába: egyesült Istennel - nincs-e azért mellette
mennyei Édesanyja?!
Jönnek kísértések, föl-föltámad az alig leigázott természet,
a világ ránk rohan - ki védi meg a gyermeket?
- Az édesanya nélkülözhetetlen, Máriának mindig jelen kell lennie.
Édesanya nélkül a gyermek nem gyermek többé; nélküle veszve van.
(Marcell atya :Mária Jézushoz vezet, s Jézust, az életet adja nekünk )
Megy a Jézus a Kálváriára,
Fejében a töviskoronája.
Véres rózsák verték ki a testét.
Megy a Jézus, viszi a keresztjét.
Most elôször roskadt el alatta,
Vad pribékek keze fölrángatta.
Szeges szíjjak a húsába tépnek,
Borzalommal kísérik a népek.
Szeges szíjjak csnntig elevenbe.
Jön az úton Szűzmária szembe.
A szemébôl mennyek mosolyognak,
De szívében hét tôre pokolnak.
Nézi Jézust, nézi a keresztfát,
Azt a véres, verejtékes orcát,
Azt az Arcot, azt az édes-egyet,
Aki az ô testébôl testedzett.
Kis Betlehem boldog éjjelében
Ő ringatta ámuló ölében,
Ő mosott rá, főzött és dagasztott,
Ágya szélén de hányszor virrasztott!
Ruhácskáít szőtte, fonta, foldta,
Haj pedig már akkor is de tudta...!
Ó hogy nézte távolodó képét,
Mikor elment, három éve, végkép!
Nézi most is, rogyadozó testtel,
Kicsi fiát a szörnyű kereszttel.
Nézi, nézi, fátyolodó szemmel.
Megy a Jézus, utána a tenger.
Véres úton, végestelen hosszan:
Tenger ember, férfi, gyerek, asszony,
Véres tajték veri ki a mesgyét.
Valamennyi viszi a keresztjét.
Nem hiányzik senki sem a sorból:
Legelől a tízenkét apostol,
Utánuk a számolatlan ezrek,
Ködbeveszô végtelen keresztek.
Ott piheg a sok mái szegény is:
Édesapám, édesanyám, én is!
Hétfájdalmas, nézz ide miránk is,
Krisztus Anyja, légy a mi anyánk is!
Mária, Isten Szent Anyja, észrevétlenül élt, mint népének akármelyik asszonya. -- Tanulj tőle egyszerűséget.
A fájdalmas Anya. Mikor őt szemléled, tekints a Szívére: Anya ő, két fia van, szemtől szemben: Ő... és te.
Mária magánya. -- Egyedül, elhagyottan zokog! -- Neked és nekem, mindkettőnknek vele kell lennünk, vele kell sírnunk, mert gyarlóságunk Jézust a keresztfára szegezte.
A Boldogságos Szűz Mária, a ,,szép szeretet anyja'', békét teremt szívedben, ha bizalommal fordulsz hozzá, mikor nagyon is érzed, hogy húsból és vérbôl van.
Csodáld a szent Szűz bátorságát: a kereszt lábánál, a legnagyobb emberi fájdalmak közepette -- nincs nagyobb fájdalom, mint az Ő fájdalma, -- hősi erővel telve. Kérd ezt a bátorságot tőle, hogy te is kitarts a kereszt mellett.
(Josemaria Eccrivá)
Hullt a keresztfa könnye még, a vér,
S már szállt az est. az álmos denevér,
Egy csillag égett. Ijedt fény, homályos.
Őrt állam a dombra jött a csend.
Kopár, zord úton Jézus anyja ment,
S követte őt a hű tanítvány, János.
Bús gyászpalástot vett a völgy, halom,
Siető árnyak tűntek a sötétben
Mária sírt, szívét a fájdalom,
A kín rikoltó keselyűje tépte.
„Meghalt a Fiam!” S az emlékezet
Zord késként mélyítette a sebet.
Holt jövőn hímzett szemfedél a múlt,
S a csend csak egy sikongó dalt dalolt.
„Meghalt a Fiam!” Éjre vált az este
S János, a szelíd, vigasztalni kezdte:
Nem fiadnak ácsolták a keresztet:
A Messiás Ő, az Ige, a Kezdet,
A Bárány, kit próféták álma látott
Forró vérében mosni a világot.
Égő örök fény, kit az éj sirat,
Neked már régen meghalt a Fiad,
Régen kinőtt a názáreti házból,
Király az, kit az ég kárpitja gyászol.
Fény, mely fényt áraszt, vakság-verte szemből,
Ige, mely bomló holtak felé zendül.
Pásztor, ki nyáját őrzi élte árán,
Út, mely eget nyit golgoták határán.
Igazság, mely tövist hord homlokán,
Élet, mely télen rügyet bont a fán,
És szeretet, mely most és mindörökre
Halkan, szelíden ráborul a Földre.
Nos, jer hát, menjünk, töröld le a könnyed,
Így oszlik az éj, és a gyász is könnyebb.
Hisz tudod már, a keresztfán ki van
S szólt Mária csöndesen: „A Fiam!”
Születését és gyermekkorát csak apokrif források mondják el.
Édesanyja Anna volt, édesapja Joákim. Egész idősek voltak, mikor Isten megajándékozta őket Máriával.
Az evangéliumokban először élete nagy fordulópontján tűnik fel :
Jegyese volt már a Dávid házából való Józsefnek, amikor Isten elküldte hozzá Gábor angyalt a Megtestesülés örömhírével.
Az angyali üdvözlet után Mária sietve útra kelt, hogy meglátogassa Erzsébetet.
Három hónapig maradt ott, majd visszatért Názáretbe.
József az álmában kapott angyali intés szerint magához vette őt, majd hamarosan útra keltek Betlehembe, hogy a népszámlálás császári parancsa szerint a származási helyükön írják össze őket.
Miközben ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai és megszülte a Fiút.
Így teljesedett az Úr szava: a Megváltó Betlehemben, Dávid városában született.
Nyolc nap múlva körülmetélték a Gyermeket és miként Mária is, József is hallotta az angyaltól, Jézusnak nevezték el. Amikor Jézus hat hetes lett, a törvény előírása szerint fölvitték Jeruzsálembe, ahol Mária a tisztulásáért, József az elsőszülött fiú megváltásáért áldozatot ajánlott fel. Mária ekkor hallotta Simeon ajkáról a jövendölést Fiáról és a maga sorsáról.
Az Úr megmutatta az ő üdvösségét, nemcsak a pásztoroknak, nemcsak Simeonnak és Annának, hanem a pogányságot képviselő napkeleti bölcseknek is, akik az ég jeleit figyelve látták meg a csillagot, mely elvezette őket Betlehembe, a házba, ahol megtalálták Máriát és a Gyermeket.
E látogatás következménye lett a betlehemi gyermekgyilkosság, amelyben Heródes megölette a 2 év alatti fiúgyermekeket Betlehemben és környékén (lásd december 28-án, Aprószentek ünnepén).
Józsefet azonban az Úr angyala időben figyelmeztette: ,,Fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba...'' Mikor pedig Heródes meghalt, a Szentcsalád visszaköltözött, de nem Betlehemben, hanem Názáretben telepedtek meg.
Amikor Jézus 12 éves lett, szülei fölvitték magukkal Jeruzsálembe, ahol a Gyermek elveszett. Hosszasan keresték, mert nem tudták, hogy Jézus ,,Atyja dolgaiban van'', végül megtalálták a templomban.
Hazatért Máriával és Józseffel Názáretbe és engedelmes volt nekik.
Ezután eltelt közel 20 év imádságban, munkában, s közben Jézus felnőtt.
József halála után Mária Jézussal együtt leköltözött Kafarnaumba, s egy ideig úgy ismerték őket mint a názáreti ácsot és özvegy anyját.
Amikor pedig Jézus 30 éves lett, s elhangzott az Úr szava János felett, aki hirdetni kezdte a bűnbánat keresztségét (lásd június 24-én), Jézus elbúcsúzott Máriától és megkezdte nyilvános működését.
Az evangélisták, amikor nyilvánvalóan Jézus Krisztusról írnak, Mária jelenlétét is tapasztalják és érzékeltetik:
-- Mária ott van az első csodánál: a kánai menyegzőn;
-- az emberek tudnak róla: ,,Boldog a méh.....'';
-- a háttérben kíséri Jézust: ,,...anyád és rokonaid beszélni akarnak veled...'';
-- ott van a kereszt alatt, ahol az Egyháznak is anyja lett;
-- ott van a pünkösd várásában;
-- ő a Napba öltözött asszony (Jel 12), kinek mennybevétele a bűn és a halál fölötti győzelem teljessége (lásd augusztus 15-én).
A Szentséges Szűz Mária mindezen kiváltságával és nagyszerűségével példaképünk és reménységünk. Példaképünk a hitben, reménységünk abban, hogy ami vele történt, az velünk is -- az Egyházzal és az Egyház minden tagjával -- megtörténik: részünk lehet a bűn és a halál fölötti teljes győzelemben.
Az Ószövetségi Szentírásban jövendölések hangzottak el a Megváltó anyjáról:
- Kígyótipró asszony lesz: A bűnbeesés után a kígyó vereségét jelzi előre az isteni szó:
,,Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka köze. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba'' (Ter 3,15).
Ez a kígyótipró asszony Mária.
- Szűz anya lesz: Ácház király kapta a jövendölést, ami a szabadulás jele:
,,Íme, anya lesz a szűz és fia születik, és Emmánuelnek fogják hívni''(Iz 7,14-- 16).
Mária ez a szűz anya, akinek fiában Velünk az Isten (ez az Emmanuel szó jelentése).
- Betlehemben fogja szülni a fiát:
,,És te, efratai Betlehem, kicsiny vagy ugyan Júda fejedelmei között, mégis belőled származik nekem az, aki uralkodni fog Izrael fölött. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre megy vissza. Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül az, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék'' (Mik 5,1--5).
Mária az a Szűz, akinek Betlehemben kell majd világra hoznia Őt, akinek származása, mert Isten Fia, az örökkévalóságból való.
- A Megváltó anyja egy lesz az Úr szegényei közül: A Messiás országa ugyanis a kicsinyeké, a szegényeké lesz, akik nem hadakozással, hanem engedelmes szolgálatukkal nyerik el részüket ebben az országban (vö. Szof 3,12; Zsolt 149). Mária, a Messiás édesanyja, ,,az Úr szolgáló leánya'' az első a kicsinyek között, akinek alázatos szolgálata megnyitotta az utat a megváltás előtt.
- Ujjongani fog a boldogságtól: Jövendölések szólnak Sion leányának, Jeruzsálem leányának boldogságáról, ami abból fakad, hogy benne lakik az Úr (vö. Szof 3,14- -15; Mik 4,8,10; Jer 31,22).
Ez a Szűz anyaságában vált valóra, akit ezért mond boldognak minden nemzedék, s hívjuk így mi is: Boldogságos!
Mt 12,46-50
"Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?"
Nagyon is értem én ezt a történetet, mégis minden újraolvasáskor valami döbbenet vesz rajtam erőt.
Így, ahogy írva van, nagy hatást gyakorol ez a szöveg azokra az egyszerű hívekre, akik nem tanultak zsidó nyelvet és régiségtant, és nem gondolták végig Jézus szándékát.
Jézus 30 éves koráig Édesanyjával élt, élvezte az Ő anyai szeretetét.
Elhalmozta a fiúi szeretet millió jelével.
Aztán elbúcsúzott tőle, mert tanítania kellett. Isten üzenetét tisztán, vonzóan, teljes tekintéllyel átadni.
Ez nem megtagadása volt a gyermeki tiszteletnek, gondolkodó, kenyérkereső szeretetnek, hanem a megváltói küldetés új dimenziója. Hirdeti, hogy aki Isten akaratát szolgálja, arról gondoskodik is az Atya.
Ez vonatkozik Édesanyjára is.
A rokonok - más helyről tudjuk -, azért keresték fel a tanító Jézust, mert úgy tartották, hogy megháborodott. Jézus, aki elköltözött Názáretből, végig vándorolta Galileát és Júdeát, nem is volt nagyon ideje a rokonaival törődni, és a názáretiek is igen furcsán viselkedtek vele szemben, amikor le akarták taszítani a szakadékba. ,,Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt."(Mt 13,58)
Valószínűleg megbotránkoztak azon, hogy Jézus nem sietett köszönteni Édesanyját, aki a rokonsággal együtt felkereste.
Aztán a mondat, amit Jézus megfogalmazott: ,,Íme, az én anyám és testvéreim", és a hallgatóira mutatott.
"Mert mindaz, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van, az az én fivérem, nővérem és anyám".
Jézus komolyan beszél.
És helyesen is.
És Édesanyja?
Piruljon fia miatt?
Szó sincs róla!
Akik ott ültek, és akkor lelkesen hallgatták, később sokan ellene fordultak.
Apostolai mind elhagyták nagycsütörtökön, nagypénteken.
Mária kísérte keresztútján, amint tehette hozzáférkőzött, keresztje alatt is kitartott, és hitte, hogy az Ő fia holtan is az Isten Fia.
Az Ószövetségben az anya legfőbb érdeme, hogy fiút szül a férjének.
Ezt cáfolja Jézus!
Az anya legfőbb érdeme az, hogy Istennek szüli és neveli gyermekét.
Jézust már sokan félreértették és félreértik ma is. Ezért fogalmazta meg kívánságát:
"Úgy szeresse mindenki az Édesanyámat, ahogyan én szerettem Őt!"
(Barsi Balázs)