„Akinek Mária nem Édesanyja, annak Isten nem is Atyja!”
(Grignon: Tökéletes Mária-tisztelet, 30)
Az éj a régi megszokott
sötéttel és csenddel teli.
Mi hozta őt az éjszakánkba,
csupán az angyal hirdeti.
Sorsunkat nem zord végzet fonja,
mi itt hiába érvelünk.
Anyára vágyott Isten,
hogy egy legyen velünk.
Ha látná anyja az eget,
hogyan ujjong, csodálkozik?!
Nem ér rá, szénát tereget
és pólyát Kisdede körül.
Anyátlan zűrzavarnak,
hogy martaléka ne legyünk,
Anyát talált az Isten
és itt maradt velünk.
Vianney Szt. János, az arsi plébános mondta
Címkék: szeretet bizalom anyaság irgalom Mária tisztelet
2012.02.17. 07:50
Az összes szent nagy odaadással tiszteli a Szent Szüzet.
A világ végén, azt hiszem, Mária igen nyugodt lesz ,de amíg ez a világ tart,
nincs egy pillanat nyugta se.
A Szent Szűz olyan, mint egy sokgyerekes anya. Állandóan egyiktől a másikig jár.
Csak Mária teljesítette tökéletesen az első parancsot:
egyedül Istent imádd és szeresd teljesen.
Ennek az anyának ( Máriának) a szíve csupa szeretet és irgalom.
Nincs más vágya, mint hogy boldognak lásson minket. Elég, ha hozzá fordulunk,
és imánk máris meghallgatást nyert.
A Szent Szűz mindig figyel ránk. Ez a tudat serkentsen minket arra, hogy nagy
bizalommal forduljunk hozzá !
A testi közelség mit sem ért volna Mária számára,
ha Krisztust nem hordozta volna sokkal inkább szívében, mint testében.
(Szt. Ágoston )
A Boldogságos Szűz, aki Isteni Megváltónk édesanyja lett a földön, másokat messze felülmúló, nagylelkű társa, és az Úr alázatos szolgálója.
Méhébe fogadta Krisztust, világra hozta, táplálta, bemutatta az Atyának a templomban, és együtt szenvedett haldokló Fiával.
Így engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével egész különleges módon közreműködött az Üdvözítő munkájában...
Emiatt anyánk ő a kegyelem rendjében.
( Lumen Gentium)
Kezdetben még könnyen vitte lépte,
de a hegyoldalban néha már,
teste csodája ötlött eszébe,
kifulladt, s a júdeai táj
csúcsain megállt. Nem a vidék,
saját belseje terült köréje,
s érezte, hogy nagysága fölébe,
mely betölti, ember sose lép.
Vitte vágya, hogy a másik testre,
mely vonzotta, rátegye kezét,
s a két asszony most egymást kereste,
míg hajuk s ruhájuk összeért.
Mind a kettő szentélyt hord ölében
s rokonánál oltalmat keres.
Ó az Úr csak bimbó, de a méhben
már a Keresztelő örömében
ugrándozva vígan fölrepes.
( Farkasfalvy Dénes fordítása)