Tölts egy kis időt a Szűzanyával !

        Melegítsd fel szívedet az Ő szeretetével !

  Figyelj oda szavaira!

(Raffaello)

Tegyetek meg mindent, amit csak (Jézus) mond ! - mondta a kánai mennyegzőn , és  ma is Jézusra irányítja figyelmünket.

Ezzel a folyamatosan megújuló bloggal fejezem ki mélységes tiszteletemet és hálámat Szűz Máriának, a mi égi Édesanyánknak, aki földi élete során, és mennybevitele után is fáradhatatlanul egyengeti utunkat Szent Fia , Jézus Krisztus, a mi Urunk és Istenünk felé és mindent megtesz, hogy az örök boldogságba vezessen bennünket.

Minden kedves látogatómat a Szűzanya pártfogásába ajánlok!

(A Szent István Bazilikában található szobor)

Köszönöm, hogy meglátogattál!

Visszavárlak!

A fatimai jelenések, 1916. május 13. és  1917. október 13.közt zajlottak.

Három angyali és hat Mária-jelenés történt, melyet a 10 éves Santos Lúcia, a 9 éves Marto Ferenc és a 7 éves Marto Jácinta látott.

1916 tavaszán
a 3 pásztorgyermek egy ifjút pillantott meg, aki
- a béke angyalának nevezte magát és imádságra buzdította őket.
- Nyár közepén az angyal Portugália őrzőangyalaként mutatkozott be és áldozatokra buzdította őket.
- szeptember  végén az angyal az Eucharisztiával jelent meg, és megáldoztatta a 3 gyermeket.

1917. V. 13:
Egy kis tölgyfabokor felett - ahol ma a jelenési kápolna áll - láttak meg egy női alakot, aki elmondásuk szerint ragyogóbb volt a Napnál és kezében rózsafüzért tartott.
A jelenés arra bíztatta a gyerekeket, hogy imádkozzanak minél többet, s kérte őket, hogy az
elkövetkező öt hónap 13. napján, ugyanazon órában ismét jöjjenek Cova da Iriába. A gyermekek így is tettek, és a hölgy mind az ötször eljött hozzájuk.

Az augusztusi jelenésre azonban már nem tudtak elmenni, mert Outrem polgári prefektusa letartóztatta és kihallgatta őket. A prefektus a hazugságokat elismerő vallomást akart kicsiholni a gyerekekből, akik erre nem voltak hajlandók.
Szabadon bocsátásuk után a Szűzanya augusztus 19-én jelent meg előttük Valinhos település mellett, Cova da Iriától nem messze.
Az utolsó, októberi jelenést - az úgynevezett Napcsodát - már becslések szerint 30-70 ezer ember látta.
A megjelenő nőalak azt mondta, hogy ő a Rózsafűzér Királynője, és azt kérte, hogy ezen a helyen állítsanak kápolnát a tiszteletére.

A jelenés végén mindenki láthatta a csodát: a Nap egy ezüstkoronghoz vált hasonlóvá, szabad szemmel is lehetett szemlélni, majd saját tengelye körül forgott, mint egy tűzkerék, és úgy tűnt, mintha a földre zuhanna.

A jelenések közül azonban a júliusi váltotta ki az utókorban a legnagyobb izgalmakat, amikor a Szűzanya három titkot bízott a gyermekekre. Az első kettő korábban napvilágra került, az utolsót azonban csak 2000-ben fedték fel.

Az első titok a jelenés tanúira vonatkozott: ketten korán meghalnak közülük, az üzenetet a harmadiknak kell továbbadnia. Francesco és Jacinta néhány évvel később valóban meghalt (mindketten tüdőgyulladásban)

Jacinta teljesen épen maradt holttestét 1951-ben helyezték örök nyugalomra a bazilikában,
Francesco földi maradványait pedig 1952-ben vitték át a plébánia temetőjéből a fátimai bazilikába. Boldoggá avatási perük 1952-ben indult, II. János Pál pápa 2000. május 13-án avatta őket boldoggá.

A második titok Oroszországra vonatkozott, és az ország megtérését sürgette. „Ha meghallgatják, amit kérek, Oroszország megtér, és béke lesz. Különben elterjeszti a világban tévedéseit, állandó háborúság tör ki, és üldözés az egyház ellen. Sok jó ember hal mártírhalált, a Szentatyának sokat kell szenvednie” - szólt az üzenet. A Szűzanya emellett szólt az első világháború végéről, de megjövendölte a második világégés eljövetelét is.

A harmadik titkot az ezredfordulón ismertette az akkor még a Hittani Kongregáció élén álló Joseph Ratzinger bíboros, a jelenlegi XVI. Benedek pápa. Az évtizedek alatt köré szövődött legendákkal és találgatásokkal ellentétben azonban a titok nem jövendölt sem apokalipszist, sem végzetes környezetkárosodást:
- egy fehérbe öltözött püspökről szólt, aki egy fegyver által eltalálva holtan rogy össze.
Értelemszerűen mindenki a II. János Pál elleni merényletre gondolt (ami kísérteties módon szintén május 13-án történt, 1981-ben) s maga a pápa is hitt abban, hogy Szűz Mária keze térítette el Ali Agca közvetlen közelről leadott lövését, amely így „csak” megsebesítette, de nem ölte meg a pápát. (A testéből kioperált golyót gyémántokkal ékesített koszorúban Fátimában helyezték el.)

Lúcia  szerzetesnővér lett, 1921-ben lépett be a Dorottya-rendbe, és néhány évet Spanyolországban élt, Vilarban illetve Tuy-ban. A Szűzanya ott is többször megjelent neki, és azt kérte, tartsanak ájtatosságot öt egymást követő szombaton: imádkozzák a rózsafüzért, elmélkedjenek a titkokon, gyónjanak és áldozzanak, hogy a Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetett bűnöket jóvátegyék. Lúcia 1948-ban belépett a sarutlan kármelita rendbe, és a coimbrai Szent Teréz kolostorban élt haláláig. 2005 februárjában húnyt el.

A  jelenesek  részleteiért kattints ide !

A Lourdes melletti Massabielle-sziklafal barlangmélyedésében a 14 éves Soubirous Szent Bernadettnek 1858- ban 18 alkalommal jelent meg a Boldogságos Szűz Mária: február 11, 14, 18, 19, 20, 21, 23, 24, 25, 27, 28, március 1, 2, 3, 4, 25, április 7, és július 16.-án.

Bernadett február 11-én egyik testvérével és egy barátnőjükkel rőzsét gyűjteni indult.
A folyóhoz érve édesanyja intésének engedelmeskedve megállt és levetette a zokniját, nehogy a sekély vízen átlábolva a zokni elázzon, s ő megbetegedjen a ködös, hideg időben.
Emiatt lemaradt két társától. A közeli barlangban meglátott egy különlegesen szép, fehér ruhás hölgyet: kék övet viselt, lábain egy-egy sárga rózsa, a kezében rózsafüzér volt.
Bernadett nem tudta, kit lát, társai semmit sem észleltek.

A jelenés február 24-25.-én a bűnbánatra, a bűnösökért való imádságra intette.
Február 25.-én fölszólította, hogy fakasszon forrást a barlang meghatározott pontján, igyon belőle és mosdjon meg benne.
Március 2.-án megbízta, „mondja meg a papságnak, hogy építsenek kápolnát és jöjjenek körmenetben” a jelenések helyére.
Egyre többen, március 4-én már több mint 10 ezren kísérték el Bernadettet a barlanghoz, de a látomásokban csak a kislány részesült.
Március 25-én a hölgy lourdes-i dialektusban megmondta Bernadettnek: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás” (a szeplőtelen fogantatás dogmáját 1854. december 8-án hirdette ki IX. Pius pápa).

 Természetfeletti jellegét 1862-ben a tarbes-i püspök, 1891-ben XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte.

Lourdes kisváros Franciaországban, a Pireneusok északi lábánál, a Gave de Pau folyó partján, a tarbes-i egyházmegyében.
Lakossága 1850 körül 4 ezer, 2001-ben 16 ezer fő.
A központjában lévő dombon ősi vár áll, mely 1789-ben börtön, később laktanya, a 20. század végén a Pireneusok múzeuma.
A lourdes-i jelenések színhelye, a világ egyik leglátogatottabb Szűz Mária-búcsújáró helye.

A polgármester 1858. júniusában: „higiéniai okokból” elbarikádoztatta a barlangot és a forrást.
Laurence tarbes-i püspök, aki már a jelenések idején is járt a helyszínen, 1858. július 28-án vizsgálóbizottságot állított fel, melynek megállapításai (Bernadett teljes józansága, szerénysége, kétségtelen őszintesége), valamint a csodás gyógyulások alapján 1862. január 18-án hivatalosan elismerte a jelenések valódiságát és megadta az egyházi hozzájárulást a Lourdes-i Boldogasszony kultuszához.
Ekkor a barlang körüli terület már egy éve a tarbes-i püspökség tulajdonában volt.

Bernadett leírása alapján Joseph Fabisch elkészítette a „fehér hölgy” szobrát, melyet 1864-ben állítottak föl a jelenések barlangjában.

Ekkor kezdték építeni a Szeplőtelen Fogantatás neogót templomot is, melyben 1871-ben mondták az első misét. 1876-ban basilica minor rangot kapott, s a pápa franciaországi nunciusa megkoronázta a kegyszobrot.
A zarándokok egyre növekvő száma miatt e bazilikától kissé lejjebb 1889-ben Rózsafüzér titkaira szenteltek templomot 15 kápolnával.
XIII. Leó pápa (ur. 1878-1903) a vatikáni kertekben lourdes-i barlangot építtetett.
A tarbes-i egyhmegye hivatalos neve 1912-től Tarbes és Loudes-i Egyházmegye lett.
A centenárium évében, 1958-ban Roncalli bíboros (a későbbi XXIII. János pápa) fölszentelte a Szeplőtelen Fogantatás-bazilika alatti kriptát és a föld alatti Szent X. Pius pápa-templomot.

1870 óta az asszumpcionisták francia nemzeti zarándoklatot, a domonkosok rózsafüzér-zarándoklatot vezetnek évente Lourdesba.
A zarándokok száma 1870-ben 30 ezer, 1930-ban 220 ezer, 1950-ben 1,6 millió, 1958-ban (a centenárium évében): 6 millió, 1970-ben 2,1 millió, 2000-ben kb. 5 millió (ebből kb. 70 ezer beteg) mintegy 130 országból, ezzel Lourdes a világ egyik legkeresettebb kegyhelye, aminek egyik oka a zarándoklatok kitűnő szervezettsége is.

  A jelenések óta több ezer gyógyulás és számos csodás esemény történt Lourdes-ban, elsősorban a forrás körül, de a barlangnál és a templom előtti nagy téren is, mely a szentségi körmenetek alkalmával tele van (hordágyon, tolókocsiban) betegekkel.
A forrás vizének kém. összetétele megegyezik az ivóvizével, ebből látják el a fürdőt, melynek vizét naponta 2x cserélik (a forrás vízhozama a 20. század végén napi közel 150.000 liter).

Az első csodás gyógyulás 1858 március 1-én Catherine Latapie-val történt, akinek évek óta béna karja a forrás vizébe mártva hirtelen meggyógyult.
Louis Borriette kőfaragó 20 éve volt vak fél szemére, amikor 1858. márciusában a forrásból hozott víztől visszanyerte látását.

Az orvosok kezdettől központi szerepet játszanak Lourdes történetében.

Az 1858. április 7-i jelenésnél jelen volt a jelenések valódiságában kételkedő Pierre Dozous helyi orvos is, s megállapította, hogy Bernadett kezét az elragadtatás közben kb. 10 percig minden károsodás nélkül égette egy gyertya lángja.

1861-ben egy bizottság Vergez professzor vezetésével 100 gyógyulásból 15-öt minősített csodásnak.

1882 óta orvosi hivatal vizsgálja ki a gyógyulásokat, melyeket 1 év elteltével ellenőriznek, s megállapításaikat elküldik a párizsi Lourdes-i Nemzetközi Orvosi Bizottságnak.
Az elfogadott eseteket a gyógyult személy egyházmegyéjébe küldik, ahol egy bizpttság ajánlása alapján a megyéspüspök. nyilvánítja csodásnak a gyógyulást (2001-ig 66 esetben).
A csodás gyógyulások rövid összefoglalása a bazilika előtti téren, fényképekkel illusztrálva látható.
Loudes-ban tért meg a Nobel-díjas orvos és író, Alexis Auguste Carrel.

forrás:www.ktp.hu

Bernadette rövid, betegségekkel sújtott földi élete 1879. április 16-án, 35 éves korában ért véget.
Nevers város püspöke, orvosok és más hivatalos személyek jelenlétében 1909-ben exhumáltatta a holttestet. Nagy megdöbbenésre az épen maradt, miközben a kezében lévő kereszt és rózsafüzér eloxidálódott.
A tíz évvel későbbi második kihantolás is hasonló eredményt hozott, az egyben maradt test önmagától mumifikálódott.

Szent Bernadette - 1933-ban avatták szentté - testét 1925-ben arany- és üvegkoporsóba tették, a szülői házánál lévő, róla elnevezett kápolnában, Nevers-ben ma is látható.

Szent Bernadette a betegek, a szegények és a családok védőszentje.