Ne képzeljük el a közbenjárást antropomorf módon.
A közbenjárás sohasem olyant eszközöl ki Istentől, amit mi magunk ne tudnánk kieszközölni. Az Ilyenfajta közbenjárás ui. nem egyeztethető össze Isten fenségével.
Mi tehát a helyes megoldás?
Akár közvetlenül intézzük kéréseinket Istenhez, akár nem, kéréseink nem Istent fordítják felénk, hanem minket tesznek alkalmassá Isten ajándékainak befogadására.
Aki Mária közvetítésével terjeszti elő a kérését az voltaképpen azt kéri, hogy Mária karolja át őt is istenszeretetével, hogy az így felfokozott szeretet révén az ember szíve még jobban kitáruljon Isten ajándékainak befogadására.
Vegyük hozzá, hogy csak az tud eljutni Istenhez, akit maga Isten vonz magához (Jn 6.44) ebből viszont az következik, hogy már a kérő imánk maga sem más, mint Isten ajándéka, irántunk való szeretetének a jele.
Ezért a kéréseink a legtávolabbi értelemben sem mondhatóak az ember eszközének Istennel szemben. Inkább Isten eszközei, amelyekkel a lelkünket akarja kitágítani kegyelmi ajándékainak a befogadására.
(dr. Előd István: Katolikus Dogmatika c.könyvéből)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.