Mélysége erdők sűrűjén át, magányos út vezet
Az úton egy szegény sápadt erőtlen asszony lépeget
Gonosz hely rablónép tanyája, az est is éjre vár
Megállj, hangzik a sűrűből, a sápadt nő megáll
Kibukkannak nyolcan is, előlép a rablónép ura
Hová ballagsz te sápadt asszony, A czeli búcsúba
Mit viszel a czeli Máriának? Mutasd a kincseket
Ó nem viszek én semmit csak a tiszta szívemet
Fogják, motozzák, mindhiába, szegénynek semmije
Elő elő-hát a szívét, hogy igazán had vigye
Melléből éles gyilkos késsel kitépik a szívét
Azután köténybe dobják ? most indulj s vigyed
Az asszony csodák csodája nem hull földre nem
Kötényét kezébe fogva megindul csendesen
Arcán holtak sárgasága, ruhája tiszta vér
Az égen hajnal pírja reszket amikor Czelhez ér
De hallga mi zsibong a légben hang milliónyi hang
Czelben magától megszólal zeng bong a sok harang
A pap miséjét abbahagyja , felkelnek a hívek
Mindenkit egy érzés ragad, mindenki megy siet
Égő gyertyákkal szent zászlókkal tódulnak kifelé
Ki szívét hozza Máriának a véres nő elé
Könnyel fogadják, védve hozzák az úr házába őt
Hol végre szegényke összerogy a drága Szűz előtt
Szűzanyának márványszobra az oltárról lelép
Kezébe veszi halk fohász közt a szegény asszony szívét
S míg könnytől vértől ázva fázva félholtan fekszik ott
Ím mellén forradás sem látszik, belül a szív dobog
Az ámulattól a csodától meghatva áll a nép
Ragyogó díszbe öltözködve új pap mond új misét
S szinte az égig felhallatszik a hálaadó ima
Hozsanna néked Isten Anyja áldott Szűz Mária!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.