Bazilika

La Salette-i Miasszomyunk és a látnokok

 1. "Ha népem nem akar engedelmeskedni, kénytelen leszek elengedni Fiam karját. Olyan nehéz az és olyan súlyos, hogy már nem tudom tartani."

2. "Milyen régóta szenvedek miattatok... Ha azt akarom, hogy Fiam ne hagyjon el benneteket, szüntelenül imádkoznom kell, és ti nem törődtök ezzel!"

3. "Hat napot adtam nektek a munkára, és magamnak tartottam fenn a hetediket, de ti nem akarjátok ezt megadni nekem..."

4. "...és azok is, akik a kocsikat hajtják, szitkozódásukba belekeverik Fiam nevét..."

5. "Ha tönkremegy a termés, az csak miattatok van, tavaly láthattátok... de nem törődtetek vele! Sőt! Káromkodtatok... Az éhség lesz majd a büntetés..."

6. "Ha megtérnek, még a kövekből is sziklákból is búzahalmok lesznek..."

7. "Imádkoztatok? Gyermekeim, imádkozni kell reggel és este... Csak azért mennek misére, hogy gúnyolódjanak a valláson. Nagyböjtben úgy mennek a henteshez, mint a kutyák."

8. "Maximin, édesapád adott egy darab kenyeret, és azt mondta: Egyél, fiam, ebben az évben még ehetsz, de nem tudom, mit eszünk a következő esztendőben, ha a búza úgy tönkremegy, mint ez..."

9. "Jól van, gyermekeim, tudassátok ezt egész népemmel!"

Az üzenetekből azóta La Salette-i kilencedek lettek, melyek az üzenetek szó szerinti ismétléseivel kezdődnek.

A La Salette-i Mária jelenés a katolikus egyház vizsgálata szerint alapvetően hitelesített, és La Salette-i Miasszonyunk néven jóváhagyott Szűz Mária-jelenés.

La Salette egy kis hegyi falu Grenoble püspökség területén Dauphine megyében. 1846-ban két pásztor gyermek, Mélanie Calvat és Maximin Giraud beszámolója szerint megjelent nekik a Szűzanya.

    A látnokok:
Maximin Giraud (született 1835. augusztus 27. Corpsban).
Anyját korán elvesztette, apja újranősült és mostohaanyja szívtelenül bánt vele. Apja nem védte meg, sokszor étlen-szomjan kellett házon kívül lennie. A templomot kerülte, inkább valami rosszalkodásban találta meg szórakozását. A látomáskor 11 éves meggondolatlan, ideges természetű fiú volt. Franciául alig tudott néhány szót, az okszitán nyelvjárást beszélte.

 Mélanie Calvat (született 1831. november 7. Corpsban). Mélanie családoknál koldult, apja szegény sorsú favágó és kőműves, és kilenc gyermeke van. Baptiste Pra gazda birtokán őrzi a birkanyájat kihelyezve, szülei hetekig nem látják. A jelenés idején 15 éves, lassú felfogású, imádkozni alig tud. Hittanra nem járt, ezért első áldozó sem lehetett. Írni olvasni nem tud.

A két gyermek beszámolt róla, hogy látták Szűz Máriát a La Salette-i hegycsúcs közelében 1846. szeptember 19-én, 15:00 óra körül.

 A jelenések három különböző szakaszból álltak.
Először Mélanie egy tűzgömbre lesz figyelmes, mely szétválik és a gyerekek láttak a ragyogó fényben egy gyönyörű hölgyet furcsa ruhába öltözve.
Egy sziklán ült és könnyezett, arca kezébe volt temetve.

Mélanie az ijedségtől elejtette pásztorbotját, mire Maximin ezt mondta:
"Mélanie vedd fel a botodat, én is a magamét készenlétbe tartom. Majd jól odaütök, ha bántani merészel bennünket".
Akkor felegyenesedett és beszélt a gyerekekhez, felváltva franciául, illetve az ő nyelvjárásukban. Megbízta őket egy üzenettel.

A jelenés másnapján a polgármester is tud a történtekről, odautazik a két gyerekhez, hogy végül rávegye Mélanie-t, tagadja le az egészet. Mélanie sem a fenyegetésnek, pénznek, ígéreteknek nem enged:
"Azt mondta a hölgy, hogy mindenkinek mondjam el, tehát beszélni fogok".
Aznap este Jean-Baptiste Pra, Pierre Selme és a szomszéd úgy döntenek, hogy még aznap Mélanie elmondása alapján leírják a látott hölgy szavait, melyet dátummal látnak el, és mindhárman aláírnak. Hétfőn a polgármester Maximint kérdezi ki Corpsban. Tanúságtétele, a fiú határozottsága és mindaz, amit Mélanie mondott, tökéletesen egyezőleg Maximinnel, lenyűgözi a polgármestert.

A hír gyorsan terjed ezután, zarándokok jönnek, köztük újságírók és a grenoble-i püspök is.
1846. október 9-én a grenoble-i püspök körlevélben tiltja meg papjainak, hogy La Salette-ről ne beszéljenek, amíg pontos és szigorú vizsgálat után, hivatalosan ő maga nem nyilatkozik.

Hivatalos vizsgálat kezdődik, tanúkat idéznek, jegyzőkönyveket vesznek fel. Ezt a beszámolót majd egy olyan bizottság elé viszik, aminek a tagjait úgy válogatták össze, hogy pártolók és ellenzők is legyenek benne. A püspök elnököl és a két látnokon kívül olyanokat is meghallgatnak. akik nem hisznek abban, hogy jelenés történt. A vizsgálatot lezáró dokumentum megállapításokat tartalmaz:

"A gyerekek nem csalók, és nem csalás áldozatai. Ha csalni akartak volna, arra képtelenek lettek volna, mert ilyet kitalálni nem tudtak".

A püspök 1847-től meg van győződve a jelenés valódiságáról, de még négy évig tanulmányozzák a történteket, figyelik a fejleményeket.
. Mgr. Philibert de Bruillard grenoble-i püspök 1851. szeptember 19-én püspöki pásztorlevelet tesz közzé: (részlet)

"Úgy ítéljük, hogy a Szent Szűz megjelenése a két pásztornak 1846. szeptember 19-én az Alpok hegyláncai között, a corps-i esperességhez tartozó La Salette-i plébánia területén magában hordja az igazság minden saját vonását, és a hívőknek alapos okuk van arra, hogy ezt kétségtelenül és biztosan higgyék...".

1851-ben megkapta a pápai jóváhagyást is.

forrás.wikipedia

Mennyei Atyánk !
Felajánljuk Neked, a Szentlélek által, engesztelésül,
a Szűzanya kereszt alatt értünk hullatott Szent Könnyeit,
hogy bűnbánatra indítsanak bennünket.
Atyai Kezedbe helyezzük Jézus Öt Szent Sebeiből kifolyó Szent Vérét,
hogy általa az egész emberiség bűnbocsánatot nyerjen!
Ámen

Régen paternosternek hívták, a szakirodalom elmélkedő Krisztus-imádságként tartja számon, és 150 éve panaszkodnak, hogy csak az öregek imádkozzák - mégsem tűnik el.

Az egyik legnépesebb, több tízezer tagot számláló vallási tömegmozgalom alapul rá. Barna Gábor, a szegedi egyetem néprajzprofesszora a rózsafüzérről tartott előadást a Központi Szemináriumban, a Magyar Katolikus Kultúra Központ szervezésében.

A rózsafüzér eredete a sivatagi szerzetesekig megy vissza, akik kavicskupac segítségével számlálták imáikat, és az egyik kupacból tették át a kavicsokat a másikba.
Remete Szent Antalnak viszont már csomózott zsinórja volt.

A rózsafüzért először egy 1520-as pápai bulla nevezi ,,rosario"-nak.
A korai kereszténység a pogány eredet miatt még elutasította a rózsa-szimbolikát, de az később mégis polgárjogot nyert. A lovagi kultúra idején ugyanis úgy tartották, hogy

,,a Máriának szánt virágkoszorút imából kötik".

Dürer aztán 1506-ban megfestette A rózsafüzér ünnepe című képét. A rózsafüzér már megjelenésekor is nemzeti nyelvű, magyarra németből fordítják a 16. században.

Az első magyar rózsafüzér-társulatot 1496-ban alakítják meg, Kolozsvárott.

Legalább 150 fajtáját ismerjük.
A ma is ismert gyűrűrózsafüzér a 17. században jelenik meg. A rózsafüzér szentelménnyé válik, része lesz a laikusok és klerikusok öltözetének.
A titkok száma az idők folyamán 150-ről csökkent le 15-re. A rózsafüzér folyamatosan megújult, mégha általában felülről jövő pápai rendelkezések segítségével is - azonban ezek a rendelkezések azonnal átmentek a gyakorlatba, amiből arra lehet következtetni, hogy inkább már meglévő szokásokat szentesítettek.
A II. János Pál által kihirdetetett Világosság titkai például megegyeznek a csíki rózsafüzér titkaival.

A Győzedelmes Boldogasszony ünnepét V. Piusz pápa rendelte el a lepantói csata emlékére, XI. Kelemen kötelező ünneppé tette, XXIII. János pedig 1960-ban átkeresztelte Rózsafüzér Királynéja ünnepére. A legtöbbször, 22-szer XIII. Leó rendelkezett a rózsafüzérrel kapcsolatban.

A rózsafüzér azért is különleges ima, mert ötvözi az egyéni és a közösségi áhitatot a titkok cseréjével.
Ismerjük az örökös rózsafüzért is, amikor minden órára feliratkozik valaki.
A rózsafüzér-társulatok a 19. század második feléig nem voltak úgy elnőiesedve, mint most. A társulatok laza szervezeti kerete nem igényel közvetlen egyházi irányítást, a rózsafüzér pedig repetitív-meditatív jellege miatt már például Taizében is népszerű.
A társulatok demokratikusak: a kölni társulatban egy időben például tagja volt az egyszerű közemberek mellett maga a császár is. A társulatokat a kommunisták sem tudták feloszlatni azok magánjellege miatt: a tagok otthon, magukban is végezhetik imájukat. Az idősek körében különösen népszerű, valószínűleg azért, mert segít megőrizni a kapcsolati hálót, és a társaulat tagja nyugodt lehet affelől, hogy ha meghal, gondoskodni fognak róla. Magyar Kurír

Ó Mária, irgalmasság Anyja,tekints mindannyiunkra,
hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse, hogy az ember le ne tévedjen a jó útjáról,
el ne veszítse bűntudatát, gyarapodjék reménye Istenben, aki gazdag az irgalomban,
szabadon tegye jó cselekedeteit, melyeket Ő előre elrendelt
és így egész életével dicsőségének dicsérete legyen. Ámen.

(II. János Pál pápa)

„A 'profán vallásosság' – bármilyen ellentmondásos – mégis létezik.
De félve retteg a nagy istenélményektől. Ugyanis nemcsak megelégszik egy langyos, testi-lelki jó közérzettel, hanem fél is a mindent felkavaró nagy találkozástól az igazi Istennel. Mert ez ítéletet jelent. Utána már nem élhet a kedve szerint magának. (Vö. a gyakori áldozás elleni érv – falusi körben hivatkoztak rá – : „Nem bableves az, hogy mindennap együk!”)

Baj van ott, ahol csak a „ritkaság” adja az élményt.
Ott ugyanis nem igazi a kapcsolat, és nem is akarják, hogy igazi legyen.

Mária személye és mindaz, ami Vele, Általa és készséges közreműködése által történt, csodák, felséges isteni cselekedetek sorozata. A katolikus és az orthodox egyház már jócskán belemélyedt ezekbe a misztériumokba, – a protestánsok jelentős része ellenben még mindig idegenkedve, sőt olykor szinte ellenségesen szemléli. Sokszor gondolok sajnálkozva és részvéttel azokra a keresztényekre, akik a Mária-tisztelet elvi ellenzése és gyakorlati mellőzése miatt sok kegyelmi ajándéktól esnek el.

Mik ezek a kegyelmi ajándékok?
A Máriában és Mária által megvalósult és felismerhetővé vált isteni misztériumok ámuló és boldog szemlélése, a személyes kapcsolat öröme, a nőiesség és anyaság megbecsülése, a vonzó példa, a bizalom kialakulása és fejlődése, az anyai gondoskodás, stb.

De kérdés az is, hogy vajon mi mennyire értékeljük és éljük ezeket a lehetőségeket?
Az Istenemberrel együtt – érthető módon – Mária is a „botlás köve”.
Izaiás próféta a Seregek Uráról mondja: „Ő a szentély, a botlás köve és a botránkozás sziklája, Izrael mindkét háza számára, tőr és háló Jeruzsálem lakóinak.” (Iz 8,14)
Erre figyelmeztet Szent Péter is első levelében (2,7).
Mária Isten „szentélye” lett kilenc hónapon át, s ezért kell osztoznia „a botlás köve és a botránkozás sziklája” sorsában.
De ahogy ez a sokak által művelt botránkozás nem tart vissza minket az Istenember csodálatától, vagy a keresztáldozat hálás megvallásától, úgy nem tart vissza a Mária iránti szeretettől és tisztelettől sem."

Az Egyház jóváhagyta az Istenanya tiszteletének különféle formáit azzal, hogy maradjanak a józan tanítás és az igazhitüség határain belül, alkalmazkodjanak a korok és helyek körülményeihez, és a hívők érzésvilágához, lelki alkatához.
Azzal ugyanis, hogy az Édesanyát tiszteljük, növekszik az emberekben a Fiú ismerete, szeretete, dicsőítése, és parancsait is könnyebben megtartják.
(Lumen Gentium)

Az első három Üdvözlégy titka:

1. Aki  hitünket növelje
2. Aki reményünket erősítse
3. Aki szeretetünket tökéletesítse

A tizedek titkai:

1. Aki nekünk a legméltóságosabb Oltáriszentséget szerezte.
2. Aki a legméltóságosabb Oltáriszentségben mint Isten és ember jelen van.
3. Aki a legméltóságosabb Oltáriszentségben lelkünk tápláléka.
4. Aki a legméltóságosabb Oltáriszentségben a legszentebb engesztelő áldozat.
5. Aki a legméltóságosabb Oltáriszentség által elvezet bennünket az örök életre.

Hogyan imádkozzuk? Kattints ide!

Minden Fatimai fohász után ezt imádkozzuk:

Legyen áldva, imádva, dicsérve, magasztalva Jézus szeretetreméltó Szent Szíve, a föld minden templomában jelenlévő Oltáriszentségben!

Szűz Mária, Te vagy az én Királynőm!

Testemet és lelkemet ma, mindennap és halálom óráján a Te oltalmadba, különös gondviselésedbe, anyai Szívedbe ajánlom! Neked ajánlom minden reményemet, minden örömömet, minden gondolatomat és esendőségemet, életemet és halálomat. Közbenjárásod és érdemeid által eszközöld ki nekem a kegyelmet, hogy minden gondolatomban, szavamban és tettemben a Te isteni Fiadnak Szent Akaratát teljesítsem. Ámen.

(Gonzága Szent Alajos)