Bevezető
1. aki értelmünket megvilágosítsa
2. aki emlékezetünket megerősítse
3. aki akaratunkat tökéletesítse

Tizedek
1. aki érettünk vérrel verejtékezett
2. akit érettünk megostoroztak
3. akit érettünk tövissel koronáztak
4. aki érettünk a keresztet hordozta
5. akit érettünk keresztre feszítettek

Hogyan imádkozzuk? Kattints ide !

Bevezető
1. aki hitünket növelje,
2. aki reményünket erősítse
3. aki szeretetünket tökéletesítse

Tizedek:
1. akit te, Szent Szűz a Szentlélektől fogantál
2. akit te, Szent Szűz, Erzsébetet látogatván hordoztál
3. akit te, Szent Szűz a világra szültél
4. akit te, Szent Szűz a templomban bemutattál
5. akit te, Szent Szűz a templomban megtaláltál

Hogyan imádkozzuk? Kattints ide!

II. János Pál pápa szerint a rózsafüzér nem más, mint szemlélődési módszer.

VI. Pál hangsúlyozta: „Szemlélődés nélkül a rózsafüzér lélektelen test, és mondása azzal a kockázattal jár, hogy formulák mechanikus ismétlése lesz.”

Sokféle rózsafüzért imádkoznak, amelyekben közös a Hiszekegy, a Miatyánk, az Üdvözlégy, a Dicsőség és a Fatimai fohász, a titkok határozzák meg, melyik rózsafüzér lesz az. (pl. Örvendetes, Fájdalmas, Dicsőséges, Szent Arc, stb...)

1. A keresztre (1) egy Hiszekegy-et kell imádkozni.
2. A nagy, különálló (öreg) szemekre (2,5,8,11,14,17) egy-egy Miatyánk következik.
3. A kisebb, csoportos (tábla) szemekre (3,6,9,12,15,18) imádkozzuk az Üdvözlégyeket.
4. Minden tized után (4,7,11,13,16,19) következik egy-egy Dicsőség és Fatimai fohász
    Az Üdvözlégyek közben, a Jézus szó után  titkokat mondunk.

HISZEKEGY
HISZEK AZ EGY ISTENBEN, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében,
És Jézus Krisztusban, ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban;
ki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától; szenvedett Poncius Pilátus alatt;
megfeszítették, meghalt és eltemették.
Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül;
fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek a Szentlélekben.
Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat;
a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát;
a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

MIATYÁNK
Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy,
szenteltessék meg a Te neved; jöjjön el a Te országod;
legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a földön is;
mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.

ÜDVÖZLÉGY
Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van Teveled,
áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek gyümölcse, Jézus.( ide mondjuk a titkot)
Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent Anyja,
imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen

DICSŐSÉG
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen

FATIMAI FOHÁSZ
Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől! Vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokét, akik legjobban rászorulnak irgalmadra.

Miközben az imát mondjuk, gondoljunk a titkok jelentésére, jelentőségére, a benne foglalt események mentére...
Elkalandozó gondolatainkat segítenek visszahozni és  megtartani az ismétlődő formulák és a Szűzanya, aki velünk és értünk imádkozik (kérésünk az Üdvözlégyben : Imádkozzál érettünk most és halálunk óráján) és figyelmünket Szent Fiára irányítja.

A titkok átélésében segíthet egy-egy kép, vagy a tizedek elején olvasott rövid elmélkedés.

A kertben áll.
Bús. Széteső.
Belepi burján,
mossa eső.
A szitáló
lassú cseppek
orrhegyéről
lecsepegnek.
Az embereknek
Krisztust adott.
Az emberek közt
elhagyatott.

Meghökkentő égi jelenésben,
Küldetésed ha így közeleg,
S szólsz riadtan: hogy lehet? Nem értem!
Ne tétovázz, hajtsd meg a fejed.
Kibomlik majd életed talánya.
Mondd, míg szíved fölfele tekint:
- Imhol az Úr szolgálóleánya,
Legyen nekem beszéded szerint.

Édesanya, boldog anya,
Virágszülő Szűz Mária
Világrászült virágodnak,
Ajánlj minket szent Fiadnak.

Ha nem ajánlsz, hova menjünk?
Nincs egy izom épség bennünk.
Minden épet, minden szépet
Fölfaltak a cudar évek.

Mind a tíz bűnnel komáztunk,
Belzebubbal paroláztunk,
Ami csepp jó maradt bennünk,
Lemarta az idegen bűn.

Csúfra mégis megmaradtunk,
Nem nyílt meg a föld alattunk,
Kikerültük a koporsót,
Itt vagyunk most, legutolsók,

Legutolsók a világnak,
Kik a szívünkbe nem látnak,
De tenálad, Asszonyunknál,
Tudjuk, hogy csak irgalom vár.

Eddig is mint nyitott könyvben,
Úgy olvastál a szívünkben.
Bűneinket végigsírtad,
De ítélni föl nem írtad.

Te látod, hogy szívünk marja
A bűnbánat jeges karma,
Pislog már a keserűség
Hamvából a régi hűség.

Már a régi hit is mozdul,
A meleg vér meg-megpezsdül.
Ami szégyenünkre valott,
Szemünkről már hull a hályog.

Látjuk már, hogy mi rossz, mi jó,
Tudjuk, mi félteni való.
Sereglünk a Krisztus elé,
De hogy álljunk szeme elé?

Mit mondjunk, ha reá kérdez?
Szólj helyettünk, anyánk édes,
Annyit mondj csak: rosszak vagyunk,
De mégis a tied vagyunk.

Mária halála: elszenderülés .(latinul. Dormitio Mariae, görögül. koimészisz)

Az Egyház hivatalos tanítása szerint Mária halálával lelke Isten boldog színelátására jutott,
teste nem indult oszlásnak, hanem azonnal a megdicsőült test állapotára emelkedett .

- Az evangéliumok nem beszélnek róla. Mária tiszteletreméltó alakját szent hallgatás vette
körül. A szerető tapintat parancsolta ezt, nehogy tiszteletlenül beszéljenek arról, akinek
egész lénye alapvonása volt és maradt a csendes rejtőzés.

Az Egyház a szeplőtelen fogantatásból és Mária istenanyaságából következően tanítja, hogy a testnek és a léleknek nem az a fájdalmas elválása volt, ami Ádám ivadékainak büntetés jellegű halála, hanem elszenderülés .

- Az apokrifok szerint Máriát eltemették, de amikor Tamásnak, aki elkésett a temetésről, meg akarták mutatni a halott Istenanyát, a sírt üresen találták. Krisztus röviddel a temetés után föltámasztotta őt, és testestül fölvette a mennybe.

Más források szerint az apostolok jelen voltak még Mária halálos ágyánál, amikor Fia megjelent,
s anyja lelkét magához vette.

Szent Melitónnak, Szárdesz II. században élt püspökének apokrif könyvében olvashatjuk:

„Mária, halálát követően azon nyomban feltámadt sírjából, áldotta az Urat, és az Úr lábaihoz borult ezen szavakkal: ,,Uram, én nem tudok tenéked eléggé hálát adni megszámlálhatatlan áldásodért, amit nékem, a te szolgálódnak adni méltóztattál. Mindörökre áldott legyen a te neved, világ Megváltója, Izrael Istene!’’

Az Úr megcsókolván odahajolt hozzá, majd lelkét átadta az angyaloknak, hogy vigyék el a paradicsomba. Az apostoloknak pedig ezeket mondta:

"Járuljatok ide hozzám!’’ Amikor köréje gyűltek, megcsókolta őket és így szólt:
"Békesség veletek! Ahogyan mindenkor veletek voltam, veletek leszek a világ végezetéig.’’

Amint ezeket elmondta az Úr, fölemelkedett a felhőben és az égbe szállt, az angyalok vele együtt mentek és elvitték Máriát az Isten paradicsomába.”