„Drága gyermekek !
Ma arra hívlak benneteket, hogy szeressetek teljes szívetekből és teljes lelketekből. Imádkozzatok a szeretet ajándékáért, mert amikor a lélek szeret, magához hívja Fiamat.
Fiam nem utasítja vissza azt, aki hívja Őt, és aki általa szeretne élni.
Imádkozzatok azokért, akik nem értik a szeretetet, akik nem fogják fel,
hogy mit jelent szeretni. Imádkozzatok, hogy Isten Atya legyen számukra és ne bíró.
Ti, gyermekeim, legyetek apostolaim, legyetek szeretetem folyama.
Szükségem van rátok. Köszönöm nektek.”

( Medjugorje)

Az összes medjugorjei üzenet megtalálható ide kattintva !!

 Azért lett olyan népszerû a keresztény vallás is, mert egy szép szôke asszony van az istenek közt. Az ô szelíd, égi arca segített meghódítani az emberiséget.
S ábrándos, álmodozó embereknek, kik hisznek benne, ô jelenik meg a legtöbbször. Kutak fenekérôl jön, a Bágy hullámaiból kel ki, vagy az erdô titokzatos homályában mutatja meg magát azoknak, akik jók, akiket megszeretett.
Látta már a néhai Préda János is, azonképpen Szûcs Gergelyné, nemkülönben Sánta-Nagy Mihálynak az apja, de meg azelôtt is kell, hogy megjelent légyen az elôdöknek, mert nem hiába építették a gózoni gesztenyeerdôben a kilenc kápolnát a kálváriával.
Már ami a bágyiakat illeti, azokból csupán Gughi Pannának adatott meg, hogy Mária megjelenik elôtte, s elbeszélget vele a szent kútnál, valahányszor búcsú van, mert ô a legjámborabb a hívek közt, s oly szép, ájtatos hangon énekli a zsoltárokat, hogy az elôéneklô Mindég Jancsi, ki a koszorús Krisztust viszi, nem gyôzi mondogatni:
"Ez aztán hang, a kántoré otthon, az semmi."
De még a vén Mindég Jancsinál is nagyobb bámulója a menyecske hangjának, meg... ki tudja... talán a két piros orcája, csípôn ringó karcsú derekának is Csúz Gábor, éppen azért, mert olyan kihíresztelt vallásos legény, hogy nála még Gughi Panna sem buzgóbb búcsújáró.
Mert éppen abban van valami különös, ha valaki úgy egyszerre nagyon a szentekhez fordul. Ki sokat ácsorog a bíró udvarán, pöre van az olyannak.
Rebesgetik... Ki is beszélte csak?...
Alighanem a cséplôk a Biziék szérûjén, hogy ott náluk Csoltón, ahol tavaly szolgált, valami Kovács Maris nevû érdemes hajadonnal járt mátkaságban, s úgy megvette a szívét, hogy az eszét is elvette.
Ezek a becsületes emberek egészen fel vannak háborodva a magaviseletén; mikor szerencsétlenné tette, otthagyta. Hiába üzenget neki szegény Maris, hogy megöli a szégyen, hogy égeti fejét a párta, rá sem hederít, felé sem néz. Nem lesz ennek így jó vége.
Egyszer csak itt toppan a leány szégyenével együtt. Vigyázzátok meg jól ezt a Csúz Gábort, van annak az apró szürke szemeiben valami alattomosság, akárhogy is fordítja ôket az ég felé. Ha meg a Kovács Marist emlegetik elôtte, kenetesen hímez-hámoz, hogy így, hogy úgy, volt ugyan köztük valami, de a leány lutheránus, esze ágában sincs elvenni, neki, a buzgó katolikusnak! De 'iszen Csúz Gábor, ilyen dolgokat már nem kíván az Isten. Tisztelet-becsület Gughi Pannának, de ez már alighanem az ô dolga, mert vagy hülye a legény, és ô veri bele a vakbuzgóságot, vagy viszony van köztük... hej, Panna, Gughi Panna! -- már Uram bocsáss meg, ha vétkeztem -- de nem egészen tiszta dolog az ô szent élete sem.
Igaz, hogy imádság a fekvése, ébredése, s ötféle olvasó is van a rokolyája zsebében, a hóbortos ura meg a falu is úgy becsüli, mint egy szentet; azt sem lehet tagadni, hogy gráciában áll a mennyeiek elôtt; ha valakinek baja van, ô a közbenjáró a boldogságos Szûznél; de már az nagyon gyanús, hogy ami pénzt küldenek tôle az ügyes-bajos emberek a Máriának, abból egy lyukas tallért múltkor fölismert a kartali boltosnál Bede Erzsi; tulajdon az a pénz, melyet ô küldött a Máriának. Meg is kérdezte Pannától, hogy od'adta-e?
- Oda bizony, húgom. A Boldogasszony megígérte, kiengeszteli az édesanyád szívét a Szûcs Pali iránt. Átvette a tallért is, köszöni alássan. No, már hogy volt, hogy nem volt, senki sem tudhatja, hanem az az egy áll, hogy maga a Szûz Mária nem vihette a tallért a kartali zsidóhoz. Hanem hiszen úgy félig-meddig minden kiviláglott rá egy hétre, a gózoni ôszi búcsún.
Szép, enyhe napok voltak.
Sokan mentek Bágyról: Tímár Zsófi talpig fekete gyolcsruhában, az öreg Bizi József, Böngérné, még az istentelen Filcsik István is egész háznépestôl (bizony visszájárul fordul már a világ!), ott volt a hetyke-petyke Vér Klári (hogy nem szégyell emberek közé jönni a gyalázatos!), meg ki gyôzné elszámlálni a többit: voltak jók, rosszak vegyest, köztük mondanom sem kell Gughi Pannát és Csúz Gábort.
Nagy sokadalom, vagy harminc processzió jött a környékrôl. Gózon, Bodok, Kartal, Szilke, Tarján, Beléd, Keszirôl, Csoltóról a palócok, még talán a messze Majornokról is a katolikus rész.
Ilyenkor volna jó kivenni árendába a papoktól a perselyeket!
A bágyiak hajlott estén érkeztek, s alighogy megjárták térden a kilenc kápolnát stációról stációra, idejük sem volt szétnézni a mézeskalácsosok közt, hol legjobban hullámzott a népség, mindjárt besötétedett, s ott, ahol éjjelre megtelepedtek, a nagy részét nyomban elnyomta a buzgóság, csak kevesen hallgatták Gughi Pannát, ki csodás dolgokat beszélt el a gózoni Szûz Máriáról.
- Hát aztán, aztán... mondjad csak tovább, édes Panna lányom! -- ösztökéli Filcsikné. - Mit mondott még a Szent Szûz?
- Mindent el kell neki beszélnem kegyelmetek felül.
- Ó, ó, ó! -- hajtja a ragyás Böngér Panna éneklô hangon -- de boldog is, aki olyan istennek tetszô, mint te!
Ne adjam alád ezt a nagykendôt is, Pannus? Úgy nézem, kemény a fekhelyed, drágám. Te pedig, Csúz Gábris, piszkáld meg egy kicsit a tüzet, hadd lássuk a galambom arcát, mikor beszél...
Gábornak nem volt kifogása: megcsóvált egy végén zsarátnok fahasábot, s úgy világítja meg a tömött fekete hajat s a szemvesztô két gödröcskét, mely azon a piros arcon mintha feneketlen verem volna, hova a nyugalma, lelke odaveszett
. - Mondjad csak, édes szívem -- faggatja Filcsikné --, hogy néz ki a Mária?
- Jaj, nehéz azt elbeszélni... Vakító fehér arc, aranyos szôke haj, egész vállára omlik, bánatos kék szemek, hófehér jobb karján, mely tövistôl vérzik, egy kicsike gyermek édesdeden alszik...
- Az ám... a kis Jézus! Szakasztott így van lefestve az én imádságoskönyvemben...
- Meg a bodoki templomban! -- teszi hozzá Gábor, s átszellemülve szívja magába Panna minden szavát; hogy jön, hogy távozik a Szûz, vakító fény övezi néha, máskor meg egyszerû kartonruha van rajta.
De csak ô láthatja, ha egyedül van ott a Mária-fáknál.
- Hát ma meglátod-e? -- kérdik.
- Nem tudom; álmomban szokott híni -- felelte Panna, aztán Gáborhoz hajolt, és a fülébe súgta:
- De te azért csak gyere el, amikorra mondtam!
A tûz már nem égett, csak itt-ott pislogott egy-egy szikra a pernye alatt; az álom lecsukta lassanként a szemeket, távolabb is kialudtak a tüzek, az egész búcsúsnép, akihez jött, az Úr ölében pihent a téres tisztáson, mely az erdô alján elterült.
Csend volt, csak a gózoni erdô zúgott balról, s a levegôben rebbenté meg szárnyát egy-egy éji madár.
Emiatt pedig éppoly nyugodtan álmodhattak a hívôk a vakító fehér arcról az aranyos szôke hajjal... mint amilyen nyugtalanul álmodozék ébren Csúz Gábor a gödrös, piros arcról a hollóhajjal.
A bodoki búcsúsnép, a tarjániak, belédiek, a túlsó oldalon pedig a jó Isten tudja, miféle népek fehéredtek körös-körül. Egy alak gyakran megmozdult közöttük, mintha errefelé kémlelne. Gábor látta, hogy ott is hánykolódik valami nyugtalan lélek, az sem tud aludni, az is a nagy semmit bámulja talán, mint ô.
Hosszú, hosszú idô telt el, amíg vége megkondult fent a kálvárián a harang. Látta fölkelni Pannát az asszonyok közül, s eltûnni az éjben: várt elôbb egy félórát, úgy volt neki meghagyva, s aztán ô is ellopózkodott. Sietve ment az erdô tövisbokrokkal szegett gyalogútján, néha megállt a tüskéket kivenni lábaiból, s ilyenkor mintha lépteket hallana a háta mögött.
Követi tán valaki? De ugyan ki követné?
Lihegve ért a Mária-fákhoz. Panna már várta. Ott ült a kút párkányán, fekete lebontott hajával játszadozott, s a csillagok fénye mellett nézte magát a kút vizében.
- Sokáig maradtál! Gyere no, ülj mellém! -- suttogá lágyan.
Kigyulladt a Csúz Gábor szürke szeme, oda is ült mellé, de nem merte átkarolni.
- Miért félsz tôlem? Hajtsd a fejedet az ölembe. Te is az Úr híve vagy, megjavítottam a lelkedet.
A Szûz Mária megengedte, hogy szeressük egymást.
- Igazán mondta? -- hebegé a legény babonás áhítattal s mégis kétkedôleg.
- Isten a tanúm rá...
E pillanatban a hold tányérja mintha a földre vágódva összetört volna, és fényes cserepei szétesve bevilágították a selyemgyepet. Hûs szellô suhant át az erdôn. Gyönge zörejjel váltak szét a gallyak s hirtelen összecsapódtak... S eléjök lépett a fák közül egy mennyei látomány, egy nô: vakító fehér arc, aranyos szôke haj egész vállára omlik, bánatos kék szemek... hófehér jobb karján, mely tövistôl vérzik, egy kicsike gyermek édesdeden alszik...
- A Szûz Mária! -- sikoltott Panna rémülten.
Gábor némán fedte el arcát kezeivel.
- Jaj nekem, Szûz Anyám! Ó, könyörülj rajtam! -- verte mellét Panna kétségbeesetten, s leborult a földre.
- Bûnös vagyok. A pénzedet loptam, nevedre hazudtam...
A szomorú arcú anya szelíden elmosolyodott.
- Semmi közöm hozzád, jó asszony! Nézz ide, Gábor, a kisfiadat hoztam el. Ott a népek között nem akartalak megszégyeníteni. Akadozva és szemérmesen folytatta:
- Meglestelek... utánad jöttem, s itt megtaláltalak.
Gábor megdörzsölte érdes kezével a homlokát, s félénken közeledett a beszélô felé. A gyermek éppen most nyitotta ki szemecskéit s mosolygott.
- Megtaláltál, Kovács Maris, de nem is veszítesz el soha többé, ha megbocsátasz..
. Maris nyájasan nyújtotta neki engesztelésül a gyermeket. Mohón kapott utána, de csakhamar eleresztette. - Nem, nem! Hadd nézzelek még. Olyan nagyon szép vagy vele!

A Szent Család mikor menekült, mikor a búza megszaporodott ugye a há¬zigazdának, má a szántóvető embernek, és akkó a szántóvető embernek mondta a Szűz Mária, hogy otten űk megpihennének egy pár napot, mert már nagyon elfáradtak, oszt megpihennének nála.
Az ember mondta, hogy „Nyitva van az ajtóm előttetek" - és akkor ottan sokáig megpihentek. De ott az vót a helyzet, hogy utána kezdtek indulni, hogy majd útnak in¬dulnak. Szent József botot faragott. Szűz Mária meg rakosgatta össze ja ru¬hácskákat Jézuskának, hogy majd mennek.
A Jézuska meg egy kék szalag¬ra kötött gyűrűvel játszogatott a fa alatt. Oszt akkor csak Szent József azt látta, hogy egy madár a magosból fődre szállt, és elkapta ja a kis szalagval a gyűrűt, oszt elrepült vele. Szent József nézett utána: nagyon messzire, na¬gyon messzire elrepült.
Szűz Máriának osztán könny fakadt a szemibe, mer bizony őneki vót az egy legnagyobb drága ereklyéje, mer az vót az ő jegy¬gyűrűje, amivel a Szent József őtet eljegyezte. És akkor nagyon-nagyon bánatos lett, nézett a fürj után. No akkor oszt elteltek sok évek, hogy a Szent Család ugye menekült, sikerült oszt megmenekülni, ugye hogy nem ölette meg őket Heródes.

És nagyon sok esztendő eltelt, a sok esztendő után ezerévek is elteltek. Akkor a francia herceginek a fia házasodni akart. S úgy hallotta, hogy Egyiptomba van egy gyémánt kő, nagyon drága kő, oszt azt akarta megvenni, hogy annak a fiatal hercegnek még a koronájába lássa, mikor az megházasodik. Oszt elindult a paripájával, hogy ű elmegy Egyiptomba. Oszt ahogy ment, má nagyon fáradt vót, nagyon meleg vót, oszt vót ott a sivatagba egy kút. No aszongya: itt egy kicsit megpihenek. Akkor levette a kardját, oszt ahogy szúrta be a fődbe, hogy majd még be¬szúrja a fődbe, eccer megcsörrent a kardja. Oszt ahogy megcsörrent, elkezdte piszkálni a fődet, és egy gyönyörűszép kék szalagot látott. Fölvette, de olyan szép vót a szalag, mintha akkor kötték vóna rája. Hogy nézegeti, hogy az győrűn vót: ezt bizon már rég elveszthették. De se nem arany, se nem gyémánt, de még csak ezüst sincs benne, de valami nagyon szegény visel¬hette, de nem tudom, hogy mi lehet, há elviszem csak úgy. Elviszem em¬lékbe, már régiségnek. Oszt megvette a drágakövet attól a királytól, hazavitte. Azt letette egy sarokba, azt a gyűrűt Oszt akkor ű oszt rá se hederített, mert nagyon örült, ugye nagyon örült a gyémántkőnek, hogy oszt már megvan a nagy drága kincse, ezret nem nézte semmibe.
De a fiatal herceg el-elment, oszt meg¬megtörülgette a porbúi, meg nem tudta, hogy miéi, de mindig gyütt olyan vágyakozás, hogy elmenjen a gyűrőhő.
Oszt akkor mikor elgyütt oszt a lagzi napja, mikor a házasságnak nagyon örült, nagyon boldog vót ugye az öreg herceg, hogy őneki nagy gyémántköve van, ugye megvette a fiának, hogy nagy öröm lesz ugye a kastélyba. Egyszer megvót a nagy vigasság, hogy most má minden összehordva, kezdődik a lakodalom, akkun-a meghalt a fiatal herceg.
Nagyon-nagyon rítt oszt az öreg, hogy: „Jaj, drága aranyos fiam, egyetlen gyermekem, hogy hogy tudtál ilyet tenni, hogy engemet itt hadtál!" Akkor ugye nagyon-nagyon rítt, nagy bánatossan, nagy fekete felhő borult ugye a házra.
Akkor egyszer a legény a ravatalon fölült, oszt aszon¬gya, hogy:
- Kedves apám, engemet ne sirassál, mert engemet most mán a menny¬országból hírtál vissza! Mert én néztem valamibe a Szűz Mária jegy¬gyűrűjit, most eljegyzés van a mennyországba, első napja, én onnan gyüt¬tem vissza. De te nem nézted semmibe, mert te a drágakövet nézted, Amit az egyiptomi királytól megvettél, azt nézted valamibe, a Szűz Mária jegy¬gyűrűjét nem nézted semmibe - mer ez a Szűz Mária jegygyűrűje vót. Azért gyüttem vissza, hogy azén van ez a nagy csapás rajtad, az én halálom - de nekem jó helyem van -, azért van ez a nagy csapás, amiért nem néz¬ted a gyűrűt semmibe.
Avval újból elaludt a gyerek, újbút meghalt Mert a Jóisten csak fölül¬tette ezt megmondani. Kelt az öreg herceg, hogy elmegy a gyűrűér, oszt ugye hogy majd meg is simogatja, meg rendbe teszi, mer ugye nem nézte semmibe.
De mán akkor mán fődbe gyökerezett a lába, nem tudott menni érte, hanem két angyal a kék szalagval a ravatal fölött lebegett, a gyűrűvel. Mindaggyig ott lebegett a gyűrűvel a legén fölött míg csak el nem jött a temetés ideje. Gyütt az öreg püspök, meg hozták a Szűz Mária szobrát a szüzek Oszt letették a ravatalnak a fejihő, és a gyűrűt az angyalok rátették a Szűz Máriára. Hát a mellére szúrták-tették Az oszt ott lebegett.

Utána oszt Perugia városába vitték a gyűrűt a Szűzanyával együtt, és otten nagyon sok csoda történt Jártak ott búcsúkra, énekölve, mentek oda az ország minden résziről a búcsúkra, mer nagyon sok csodák történtek a Szűz Mária jegygyűrűjénél. Sok beteget meggyógyítottak, minden. Szembe vót a királynak a nagy palotája.
Királyné vót, Gizella királyné. Oszt az annyira mérges vót, hogy hát ű a királyné, hát őelőtte nem borulnak térdre, mindegyik csak a Szűz Mária jegygyűlője előtt, meg a templomba megy a nép. Hát ű az egyetlen, az egész országba ű az első. Ûtet kéne tisztelni, meg minden.
Egyszer egy Nagyboldogasszony napján összevette magát a seregivel, együtt, mondta, hogy:
-Gyertek, ennek véget költ vetni! Nem tűrhetem, hogy ez a sok nép mindenkiéi térgyet hajtson, engem meg nem tisztel senki!
Bement a templomba. Mikor belépett, éppen akkor vót úrfelmutatás, az oltáriszentséget fogta a pap. S Kajáltott [a királyné] egy nagyot, hogy:
-Le vele! Az nem illeti a Szűz Máriát, a jegygyűrű! Én vagyok az egyetlen királyné, mindenki énelőttem térgyeljen le!
S mondta neki a főpap:
- Ide hallgasson, királyné, akit most én, az Úrjézust, akit a kezembe fo¬gok, neked is az adta a hatalmat, hogy királyné lettél, te is csak hajoljál le szépen, térgyeljél le előtte!
-Hogy én-e?
Akkor odament, oszt a kezivel, a jobb kezivel elkezdte feszegetni az ol¬tárt, oszt azt mondta, hogy: -Én-aszongya-kiveszem, leveszem rútad a gyűlőt mert ez engem illet!
Oszt lekobozta ja gyűrűt a Szűz Máriáról, a szoborrúl, oszt akkor föl akar¬ta húzni az ű ujjára. Oszt ahogy fenyegette az öklivel a Szűzanyát, a szobrot, megmeredt neki a keze, szénné változott Neki a nagy ordításnak, ahogy csak bírt, ordított! Ott vót megmeredve. Akkor azt mondta, hogy:
- Mégiscsak annyit szenvedek, ha még van irgalom, papok, imádkozza¬tok értem, ha van irgalom a földön, hogy megbocsássa, mer ha meghal¬hatnák, de nem, mer oszt irtózatos nagy fájdalomba meghalni se tudok! Csak szenvedek! - ordított kegyetlenül, ahogy bírt.
Mindenki megmeredt, ugye mindenki nagyon-nagyon meg vót ijedve az egész templomba, hogy még ilyen csodát: tiszta fekete vót a keze, mint a szén, olyan vót a keze a királynénak.
Akkor azt mondja neki a főpap, aszongya:
- Tudod mit, térgyeljél le te is az Úrjézus előtt, oszt kérjél bocsánatot!
Oszt mondta:
- Van még bocsánat a földön, hogy nekem ezt megbocsássa?
Aszondta, hogy:
- Próbáljuk meg! -
Azt mondja:
- Térgyeljél le, oszt imádkozzunk!
Akkor oszt elkezdett az egész nép imádkozni a királynéér, meg ő is oszt nagyon. Azt mondta, hogy:
- Nem költ, nem költ nekem, vedd le rólam a palástot - mert rajta vót a gyémántos palást -, nem köti nekem a palást, nem költ nekem gyűrű!
Lehánt minden ékszert magárú) a királyné.
És akkor aggyig-aggyig, hogy imádkoztak érte, és akkor visszanyerte az egészségit
Otthagyott mindent, aszondta:
- A királyi koronát tegyétek a Szűzanya fejire!
És akkor bevonult zárdába, és egész életén keresztül csak imádkozott, mert tudta, hogy Istennek nagyobb a hatalma, hogy ű nagyobb.

Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004

Szeplőtelenül fogantatott Szent Szűz, lourdesi Miasszonyunk, aki a gyermekeidet a világ minden tájáról megjelenésed barlangjához vonzod s a Te számtalan jótéteményeddel szüntelenül növeled a gyermeki bizodalmat azokban, akik hívásodnak engedelmeskednek, íme, annyi ezer és ezer elhagyott beteg példájára, fájó testtel és szenvedő lélekkel én is lábaidhoz borulok, s gyógyulásért könyörgök hozzád.
Jóságos Anyám, hathatós közbenjárásoddal nyerd meg nekem Szent Fiadtól, hogy betegségemtől megszabaduljak és visszanyert erőmet Isten és felebarátaim szolgálatára szentelhessem.
Kimondhatatlanul boldog volnék, ha fennhangon hirdethetném, hogy helyreállt egészségemet a Te pártfogásodnak köszönhetem,s egészségem,  mint irgalmas szívednek ajándéka sok léleknek a megtérésére szolgálhatna.
Feltétlen bizalommal helyezem életemet jóságos édesanyai kezedbe. Ha az Úr Jézusnak, az én isteni Megváltómnak, kinek szent szándéka mindig a te szíved óhajtása is, az az akarata, hogy most még ne múljék el tőlem a szenvedés kelyhe, úgy azt kérem, hogy teljes megadással és szeretettel mondhassam : legyen meg az Ő szent akarata!
Add, hogy szívemet áthassa az a mennyei tanítás, mely szerint a jó Isten végtelenül szeret minket mindig, különösképpen pedig  olyankor, amikor az Úr Jézus szenvedéseiben részesíti lelkünket és az Ő keresztjére szegezi testünket.
Szeplőtelen Szűz, lourdesi Miasszonyunk, Isten és a fájdalmak emberének Anyja, isteni Szent Fiad azt kívánta, hogy Te is vele légy a kálvárián, míg Ő érettünk szenvedett és meghalt. Úgy szeretett téged, ahogyan csak egyedül Isten szeretheti Édesanyját, mégis azt akarta, hogy szívedet a fájdalom tőre járja át, s így a vele megosztott kimondhatatlan szenvedésekben nyilvánuljon meg és növekedjék a te szereteted Ő iránta.
Lourdesi Szűzanyám, esdekeld ki számomra azt a kegyelmet, hogy Istent annál inkább szeretni tudjam, minél tovább tartanak, és minél súlyosabban nehezednek rám a megpróbáltatások, noha tudom, hogy ez annál is több, mintha egy pillanat alatt meggyógyulhatnék.Egészségemet visszaadhatod egy szóval, melyet annak nevében és hatalmával mondasz ki, aki Fiad és Istened egyaránt, de azt az erőt, hogy szenvedéseimben megnyugodjam, hogy betegségemet örömmel viseljem, hogy a bajokat türelemmel fogadjam, csak a Mindenható különleges kegyelme adhatja meg. Belátom, hogy több kegyelem szükséges a fájdalom megkedveltetéséhez, mint a gyógyításhoz.Mégis bizalommal folyamodom hozzád, mert ha a te pártfogásodra bízom gyengeségemet, bizonyos, hogy megmutatod hatalmad egész nagyságát.
Betegségeim gyötrelmeit Isten akaratában való megnyugvással egyesíteni kívánom isteni Üdvözítőm haláltusájával és e gyötrelmek viselésében kihullatott könnyeimet Megváltó Jézusom kiontott vércseppjeivel, hogy ily módon nyújthatnék engesztelést elkövetett bűneimért és biztosíthatnám bűnben sínylődő és a kegyelmi élettől megfosztott lelkemnek az újjáéledés kegyelmét. E szent szándékom megvalósításához nyújtsd a te segítségedet, Szűzanyám s légy az én szegény bűnös lelkem menedéke.
Ugyancsak a Te édesanyai nevedre kérlek, terjeszd a jóságos Isten elé felajánlásomat, hogy az Ő kegyelmét árassza mindazokra, akiket vérségi vagy baráti kötelék fűz hozzám s ily módon számukra szenvedéseim a kegyelem bőséges forrásává váljanak addig is, míg végtelen irgalmad határukat nem szabja.
Ó, fájdalmas Szűzanyám, Te az Irgalmas Jóság Anyja, aki kitartottál a kereszt alatt, imádkozzál értem és minden szenvedő betegért, hogy méltók lehessünk a Krisztus ígéreteire. Amen.

Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat !

Az összes szent nagy odaadással tiszteli a Szent Szüzet.

A világ végén, azt hiszem, Mária igen nyugodt lesz ,de amíg ez a világ tart,
nincs egy pillanat nyugta se.
A Szent Szűz olyan, mint egy sokgyerekes anya. Állandóan egyiktől a másikig jár.

Csak Mária teljesítette tökéletesen az első parancsot:
egyedül  Istent  imádd  és szeresd teljesen.

Ennek az anyának ( Máriának) a szíve csupa szeretet és irgalom.
Nincs más vágya, mint hogy boldognak lásson minket. Elég, ha hozzá fordulunk,
és imánk máris meghallgatást nyert.

A Szent Szűz mindig figyel ránk. Ez a tudat serkentsen minket arra, hogy nagy
bizalommal forduljunk hozzá !

Bevezető titkok:
1. aki önuralomra tanítson
2. aki önátadó szeretetre neveljen
3. aki a kereszt vállalására vezessen

Tizedekbe:
1. akinek Szent Arca véres halálverejtékkel verejtékezett
2. akinek Szent Arcát durván ütlegelték
3. akinek Szent Arcán a tövisek sebhelyeiből vérpatakok folytak
4. akinek Szent Arca a kereszten meghalva lehanyatlott
5. akinek Szent Arca a feltámadásban megdicsőült

Hogyan imádkozzuk? Kattints ide!

Bevezető:
1. aki megtisztítson minket
2. aki lelkünk békéjét megőrizze
3. aki a szentségekben megerősítsen

A tizedek titkai:
1. aki a Jordánban megkeresztelkedett
2. aki Kánában megmutatta isteni erejét
3. aki meghirdette Isten országát
4. aki a Tábor - hegyen megmutatta isteni dicsőségét
5. aki az eucharisztiában nekünk adta önmagát

Hogyan imádkozzuk? Kattints ide !

Bevezető
1. aki gondolatainkat irányítsa
2. aki szavainkat vezérelje
3. aki cselekedeteinket kormányozza

Tizedek
1. aki a halálból feltámadott
2. aki a mennybe fölment
3. aki nekünk a Szentlelket elküldötte
4. aki téged, Szent Szűz, a mennybe fölvett
5. aki téged, Szent Szűz, a mennyben megkoronázott

Hogyan imádkozzuk? Kattints ide!

.