Körülvettek engem, óh Atyám.
Megnémultam ez éjt.
Befogadsz, hogy újra lássalak?
Talán úgy kell legyen, hisz

furcsán eszembe jutott a Szűzanya,
amint álltam ágyam előtt --
nemcsak nem imádtam őt
gyerekkorom óta, de

nyersen vádoltam, hogy Idő előtt
sürgette a Fiát --
s ezért az megfeddte és elköltözött,
kitagadva övéit s  őt --

és álltam a sötétben oktalan,
mielőtt térdre bukom
(mint szoktam), hogy szóljak veled. S mire ocsúdom?
Megleli nyelvem útját

az Üdvözlégyhez, ízlelve mondatonként
furcsaságát, idegenült agyamban
rugódzom tőle, valami elfogadhatatlan
értelmet várva, és

csak ámultam, Atyám, hogy semmit nem találok,
 és a lépcsőn lementem,
hogy üljek s ámuljak. Te ezekben az években
Övéké kellett legyél, s Tiéid Ők,

s most sejtem, mindenek után Hozzád könyörögtem én,
s a Szűzhöz, sejtve, ő az Égkirálynő,
nagyobb Glóriád alatt még
megfoghatatlanabb, de irgalmas glória.

(ford.Jánosy István)