Jézus anyja a mennyben, testében és lelkében megdicsőülten,
mintaképe és kezdete annak az Egyháznak, amelynek az eljövendő
világkorszakban kell teljessé válnia.
Most azonban, itt a földön, biztos remény és vígasztalás jeleként
világít Isten zarándok népe előtt, amíg el nem jön az Úr napja.
(Lumen Gentium)

Tisztaságos ékes Szűzanya,
hol hajtottad le fejed éjszaka?
Lehajtottam puszta mezőben,
citrusfák tövében,
láttam csuda álmokat:
ahogy téged, gyermekem, szültelek,
gyolcsba göngyölgettelek,
pólyába bónyáltalak,
kamcsatkai fejér lepelbe,
pátyoltalak selyembe.
Jaj, azután a folyó fölött,
szentvizű Jordán fölött
megállott egy kereszt, megállott.
Téged arra reá szögeztek,
vas szögekkel átalütöttek,
leszaggatták, Fiam, köntösöd,
szent orcádba köpdöstek,
ronggyá tépték te szent ruháid,
oldaladat kopiával átdöfték...
Sírva fakadt Mária,
tisztaságos ékes Szűzanya.
Ne sírj szülő Anyám, Mária,
tisztaságos ékes Szűzanya.
Lészek immár örökkön teveled,
fölmagasztosítom lelkedet,
ékes orcád írom ikonra,
írott képed templomba beviszem.
Isten templomának falára.
Orcád előtt mindenek térdet hajtanak,
engem Isten Fiának mondanak.
Énekeljétek ez éneket,
hogy megigazuljon lelketek!

(Orosz nyelvből fordította Rab Zsuzsa)

A teremtett világban Isten megbántása miatt
Istennek Szent Anyja szenved legjobban...

Vigasztaljam Őt azzal, hogy életemnek
egészen elégő áldozatát az Ő tisztaságos Kezébe téve,
Ő mutathassa be Szent Fiának,
aki az Ő istenemberi áldozatába olvasztva értékesíti.
(Marcell atya )