Tisztaságos ékes Szűzanya,
hol hajtottad le fejed éjszaka?
Lehajtottam puszta mezőben,
citrusfák tövében,
láttam csuda álmokat:
ahogy téged, gyermekem, szültelek,
gyolcsba göngyölgettelek,
pólyába bónyáltalak,
kamcsatkai fejér lepelbe,
pátyoltalak selyembe.
Jaj, azután a folyó fölött,
szentvizű Jordán fölött
megállott egy kereszt, megállott.
Téged arra reá szögeztek,
vas szögekkel átalütöttek,
leszaggatták, Fiam, köntösöd,
szent orcádba köpdöstek,
ronggyá tépték te szent ruháid,
oldaladat kopiával átdöfték...
Sírva fakadt Mária,
tisztaságos ékes Szűzanya.
Ne sírj szülő Anyám, Mária,
tisztaságos ékes Szűzanya.
Lészek immár örökkön teveled,
fölmagasztosítom lelkedet,
ékes orcád írom ikonra,
írott képed templomba beviszem.
Isten templomának falára.
Orcád előtt mindenek térdet hajtanak,
engem Isten Fiának mondanak.
Énekeljétek ez éneket,
hogy megigazuljon lelketek!

(Orosz nyelvből fordította Rab Zsuzsa)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.