Az Egyház Máriáról szóló tanítását mariológiának nevezzük.

Az evangéliumok keveset jegyeztek le Máriáról, hiszen a zsidók között az asszonyoknak nemigen volt közéleti szerepük, azt azonban tudjuk az evangéliumokból, hogy Isten egyedülálló hivatást szánt neki: Fiának anyjává rendelte.

Irenaeus párhuzamba állította Máriát az első asszonnyal.
Éva engedetlensége halált hozott az emberiségre, Mária engedelmessége az életet hozta.

Máriát csak a hit szemével lehet megérteni.
A hozzá kapcsolódó hittételek csak a megélt hit által nyernek igazolást.

Máriáról 4 dogmát mondott ki az Egyház.

A továbbiakban ezeken a dogmákon keresztül fogjuk a Máriáról szóló tanítást tárgyalni.

1. Mária istenanya (Theotokosz)
Az efezusi zsinat 431-ben leszögezte, hogy Jézusban az isteni és az emberi természetet egyetlen személy fogja egységbe (ezt nevezzük unio hyposztatikának), és mivel ez a személy Isten, azért anyja, Mária, Isten anyjának mondható.
Mária igazi hivatása nem más, mint az anyaság.
A Szentírás tanítja, hogy Mária fia Isten fia, s ebből logikusan következik, hogy Mária Isten anyja.
Máriát a Biblia nyolc helyen Jézus anyjának mondja. Jézusról azonban a krisztológiában már bebizonyítottuk, hogy Isten, ennélfogva Mária Isten anyja. Fia szenvedésében ismételten megmutatkozik édesanyai szerepe. A Szentírásban továbbá azt is olvashatjuk, hogy az angyal különös tisztelettel köszönti és kegyelemmel teljesnek mondja (Lk 1, 28). Rokona Erzsébet is feltűnő tisztelettel üdvözli, és Szűz Mária a Magnificat-ban jóváhagyja, hogy ő rendkívüli kegyelmet kapott. (Lk 1, 43-49)

2. Mária szüzessége (Virginitas)
Az Ószövetségben megmutatkozó isteni üdvözítő tettek (Iz 7,14) Máriában konkrét kiindulópontra találnak.
A szüzesség az ember teljes megnyitása az isteni kegyelem előtt, és testesttől lelkestől való önmaga odaajándékozása.
A katolikus egyház, Máriának háromféle szüzességét tanítja:
-szűz volt Jézus születése előtt (ante partum),
-szűzen szülte Jézust (in partum), és
-szűz maradt későbbi életében is (post partum).
Azt, hogy szűz volt fogantatása előtt, azt az angyali üdvözlet szövegéből tudjuk: „Isten elküldte Gábor angyalt…egy szűzhöz...”(Lk 1, 26) Virginitas in partum – fiát csodás módon szülte.
Mivel ő mentes volt, az áteredő bűntől, ezért, így a paradicsomi büntetés mely a szülés fájdalmait kiemeli, rá nem vonatkozott. Mi sohasem fogjuk tudni elképzelni, hogy mi minden történhet egy olyan testtel, mely nincs alávetve az áteredő bűnnek.
A szüzesség lényege egyébbként is a mai felfogás szerint nem a szűzhártya épen maradását jelenti, vagy a méh meg-nem-nyítását, hanem a nemi aktustól való tartózkodást.
Virginitas post partum – a Szentírás említi ugyan Jézus „testvéreit”, de a testvér szónak akkoriban tágabb értelme volt, mint a mi nyelvünkben: unokatestvért és mindenfajta távolabbi rokont is jelentett.
Mária szüzességét önátadásának teljessége kívánja meg. Az I. lateráni zsinat tanította ezt a hármas szüzességet (649). Mária a hit szavával válaszolt Isten megszólítására. Válasza szüzessége és anyasága.

3. Mária szeplőtelen fogantatása (Immaculata)
Isten öröktől fogva ennek az istenanyai szerepnek a betöltésére és vállalására alkalmasnak tervezte Mária egyéniségét.
Már kezdettől fogva mentes volt az Istentől való elfordultságtól és annak következményeitől, attól a megkötöttségtől, mely természetünket Isten akaratával szembe-állítani kívánja. Isten Máriát, már fogantatásának pillanatában megőrízte minden bűntől, az ősapáinktól ránkmaradt áteredő bűntől és annak következményeitől. Ezt a dogmát 1854-ben jelentette ki IX. Pius pápa.

4. Mária mennybevétele (Assumptio)
Ezt a dogmát XII. Pius pápa 1950-ben „ex cathedra” hírdette ki: Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe.”
Szűz Mária földi életében a lehető legszorosabb kapcsolatban volt szent Fiával: testéből vette Jézus maga az emberi testet.
Szinte lehetetlen, hogy ez a kapcsolat az édesanya halála után teljesen megszakadjon azzal, hogy Mária teste szétbomlik, és ezzel ő testileg távol marad Jézustól. Őt a teljes odaadottság jellemezte, illet tehát, hogy az ő teste előbb kapja meg a választottaknak ígért jutalmat, mint a többieké. - Isten előttünk is megdicsőíti Máriát, azzal, hogy közbenjárására sok jót tesz velünk, olykor csodákat is (pld. Lourdesban)